Digitális zenéink, audio CD-ink konvertálására már bemutattam pár programot. Az AIMP Tools, a BonkEnc és a FormatFactory bár nagyon jó programok, a legkényesebb igényű zenerajongók számára mégsem adnak tökéletes megoldást, ha teljes hanganyagok bontásáról és konverziójáról van szó. Most bemutatok egy olyan programot, melynek használatával veszteségmentes tömörítéssel úgy konvertálhatjuk át CD-ink tartalmát illetve veszteségmentesen tömörített tartalmukat, hogy visszakonvertálva egy az egyben, bitről bitre az eredeti CD-n levő infót kapjuk vissza!

A tegnapelőtti témával szeretnék még kicsit tovább foglalkozni: hogyan csináljunk számítógépünkből egy mindentudó szórakoztató eszközzé? Sokat foglalkoztam már komoly programokkal, melyeknek kezelőfelületét rövidebb-hosszabb ideig tanulni kell. Ha olyan multimédiás központot szeretnénk a nappalinkba, amit a nagymamától a kisunokáig mindenki tud használni, akkor annak mindent kezelnie kell, ami a gépre van kötve, könnyen kezelhetőnek és szépnek kell lennie. Az sem baj, ha a pc-hez csatlakozott távirányítót is kezeli. Az XBMC mindezt tudja, méghozzá ékes magyar nyelven.

Régebben foglalkoztam a szórakozással, az egyszerű zenehallgatással, ahogy azt az ember a nappaliban, a hifi mellett megszokta. Mert sokszor nem akarunk törődni azzal, hogy a gépünkön hol és melyik fáljt szeretnénk lejátszani; csak egyszerűen zenét szeretnénk hallgatni, mondjuk kedvenc számainkat egy adott előadótól, válogatás, bíbelődés nélkül. A Winamp szolgáltatásai jónak mondhatók, de alapvetően mégsem a médiatárunk kezelése volt az elsődleges funkció. Az MP3Tag-gel akkurátusan rendet tehetünk zenéink információ-cimkéi között, illetve magukat a fájlokat is szépen helyretehetjük a cimkék alapján, de azért ez mégsem az igazi. Az AIMP pedig egy nagyszerű zenelejátszó, de a médiatárunkat nem kezeli. Hát akkor lássunk valami igazán jót.

Gabest, egy magyar programozó úgy gondolta, hogy a Windows beépített médialejátszója, a Media Player fejlesztése rossz irányt vett: hiába a sok extra funkció, ha a program alapvető tudása nem fejlődött, pusztán a gépet feleslegesen terhelő csicsa lett több. Ezért hát a régi Windows Media Player külsejét megőrizve annak alapjaira új lejátszót írt, akkor még Guliverkli néven. A program megőrizte elődje kis méretét, használhatóságát és sebességét, miközben egy rakás befoglalóformátumot (kép-, zenei és videóformátumot egyaránt) kezel, sokkal többet, mint az eredeti, s ezzel az egyik létező leggyorsabb és legkisebb "mindentudó" lejátszó.

Vetélytársra akadt a klasszikus zenelejátszó, a Winamp. Gipszfej nevű olvasónk hívta fel a figyelmem erre az igen kellemes kis programra mely méltán tör a neves előd babérjaira. Rég írtam zenelejátszóról, tehát elérkezett az ideje, hogy aki szeretne valami újat kipróbálni, esetleg a régit leváltani, annak bemutassak egy alternatívát.

Első blikkre egy Winamp-utánzat, de ez alapvetően nem baj, hiszen ami jól bevált, azon nem érdemes változtatni, ugyanakkor egy jó receptet nem könnyű utánozni sem. Az AIMP viszont nem marad le a nagy előd mögött, aki a Winamp kezelését megszokta, nagy újdonságok nem fogják érni: a panelek, a gombok mind hasonló logikát követnek, a különböző kezelőszerveken jobb kattintással érjük el a hozzájuk tartozó beállításokat, nyitó-záró gombok gondoskodnak a lejátszási lista, az equalizer megjelenítéséről, balra fent egy picike gombon pedig a főmenü található, melynek elrendezése is hagyományosnak mondható.

Találtam egy egész jó kis videó-lejátszót! Ajánlottam már a blogon a VLC-t, de biztos van, akinek az kicsit puritán, nem igazán felhasználóbarát, kiváló teljesítménye, és kodekektől való függetlensége ellenére. A K-Lite Mega Codec Pack-ban van még sokak nagy kedvence, a Media Player Classic, idáig én is ezt használtam, de most elbizonytalanodtam az SMPlayert próbálgatva és könnyen lehet hogy áttérek a használatára. Ezért most megosztom a blogolvasókkal a felfedezést.

A zenék és a videók lejátszása nem mindig egyszerű dolog. Biztosan találkozott már mindenki azzal, hogy lelkileg felkészül, hogy na, most aztán megnézi ezt vagy azt a filmet, amit már régóta meg szeretett volna, de csak most jutott hozzá, s mikor elindítja, döbbenettel tapasztalja, hogy a videó el sem indul, vagy elindul, de mondjuk nincsen kép, csak hang. Ilyenkor a tömörített hang- vagy képanyag kicsomagolásáért felelős ki- és elkódoló programocskák, az úgynevezett kodekek hiánya a felelős. Lehet, hogy eddig sokféle filmet megnéztünk a gépen, de eddig még nem találkoztunk mondjuk XviD eljárással kódolt videóval, vagy letöltöttünk a netről egy FLV Flash videót, és a gép értetlenkedve áll a fájl előtt, hogy ezzel most mit tegyen, ehhez nem ért. Ilyenkor segítenek az egyszerű és teljes megoldást ígérő kodek-csomagok. Persze nem mindegy, milyen, mert ezekből sok van, és némelyikük több kárt és vesződséget okoz, mint amennyit orvosol.

Nagy sikert aratott a RadioSure nevű rádiós program és a róla szóló írás. Ez azt bizonyítja, hogy az internetes adások igazi alternatívái a földieknek, vidéken jelentősen több adó elérhető, ráadásul jó internetkapcsolat esetén a rádiónál megszokott bosszantó sistergés sincsen. Felmerül a kérdés, ha internetes rádióadás ilyen sok van, akkor miért nincs TV-adás. Jelentem, van. Sőt, nem csak különböző adók műsorát, hanem mozifilmek is elérhetők.

Amióta a különböző hang- és mozgókép-tömörítési eljárások elterjedtek, és az internet is egyre nagyobb sávszélességben áll rendelkezésére az átlagembernek, azóta a filmek és zenék megosztása szinte olyan egyszerűvé vált, mint egy havernak megmutatni a nyaraláson készült fotókat. A YouTube-on és a többi megosztó-oldalon a legnevesebb filmarhívumokat megszégyenítő mozgókép-anyag gyűlt össze, ráadásul bárki által elérhetően. De a jó minőségű HD-video kamkorderektől a webkamerákon át a mobilba épített és egyre fejlettebb kamerákig már szinte mindenkinek elérhető a videózás. A digitális fényképezés és a hangrögzítés, pl. a mobilokba épített diktafonokkal, már szinte mindennapi része az életünknek. Igen ám, de nem mindig van közös nevező, amiben ezeket a képi és hanganyagokat tároljuk vagy csereberéljük. A formátumok tengerében kíván rendet vágni a következő alkalmazás.

Lassan vége a munkaidőnek, sőt, a szerencsésebbek már otthonról nézik a blogomat. Hazaérve sokan szívesen a kanapéra, fotelbe dőlnek, jobbkézbe a TV-távirányító és már kezdődhet is a napi robot után az ujjtorna. Ha nincs konkrét elképzelésünk, hogy mit is nézzünk, akkor nincs más hátra, mint kapcsolgatni, végignézni, melyik adón mi van. Természetesen egyiken sincs semmi, tehát lehet újra végignézni mindent, aztán megint. Jobb lenne, ha tudnánk, a kedvenc csatornáinkon hol lesz valami jó film, akár több is, ami lehet hogy ütközik egymással. Persze műsorújságot nincs kedvünk átnézni, a teletextre várni kell, meg aztán minden csatornán meg kell keresni a műsort, a neten is több helyről kell összevadászni, mi lesz a tévében. Macera macera hátán, amikor legszívesebben csak bambulnánk. A dolgunkat megkönnyítendő készült a a most ismertetésre kerülő zzEPG.

A napi betevő zenehallgatásunk érdekében már mindent megtettünk, már le tudunk tölteni zenéket a uTorrenttel, tudjuk rendezgetni a őket az Mp3tag-gel, le tudjuk játszani őket a Winamppal vagy a VLC Media Playerrel, sőt, audio CD-t is tudunk írni a CDBurnerXP-vel. De hogyan jutnak át kedvenc CD-ink a számítógépre, vagy az MP3 lejátszóra, mielőtt még agyonhallgatnánk és szétkaristolnánk őket? Aki már próbálta a CD-ről a CDI fájlokat, az tudja, így nem.

Nem tudom, ki hogy van vele, de én nem élhetek muzsikaszó nélkül. No nem kell megijedni, nem kezdek el nótázni, az előző mondatot szó szerint értettem, akár munka közben, akár pihenés alatt fontos nekem, hogy legyen valami háttérzaj, ha lehet, háttérzene. Ennek egyik módja, ha valaki magánál hordja kedvenc zenéit, amihez ragaszkodik, és azt hallgatja mp3-ban. De ha valaki nem szeretne foglalkozni a zenék műsorba állításával, szeretne változatos zenéket hallgatni, akkor adódik a lehetőség: hallgasson rádiót. Szerencsére az interneten már ezernyi adó sugároz, több tucat műfajban a beszélgetésektől a legkülöncebb rétegzenékig. Az már csak egy plusz, ha hallunk egy jó zenét, és rögtön rá tudunk tenyerelni a nagy piros gombra, amely rögtön rögzíti is nekünk a kellemes muzsikát.

Már volt szó zenék lejátszásáról, joggal merül fel a kérdés, hogy oké, de mivel nézzünk videókat. Ma egy filmnéző programnak már azon túl, hogy mindenféle filmhordozóval (ún. konténerrel) meg kell birkóznia, mint pl. az AVI, az MPG, az FLV, a 3GP, vagy a DVD-lemezek, ráadásnak itt van a sok kódolásfajta, mint égen a csillag: DivX, XviD, a H264, MPeG variánsok, sorolhatnám. A legtöbb gondot általában az okozza, hogy kedvenc filmjeink sokféle codec-kel lettek kódolva, és egy frissen telepített gépen a beépített Windows Media Player ezen codec-ek hiányában csak bután széttárja karjait, jobbik esetben az internetről próbálja ebbéli hiányosságait pótolni, miközben ki tudja milyen infókat szolgáltat ki a gépünkről. Vagy egy másik megoldás, hogy felelepítjük ezeket a codeceket, egyenként, vagy csomagban, feltéve, hogy tudjuk, mit és honnan szedjünk, pláne úgy, hogy közben még ne is költsünk rá. Ez utóbbira azért még később vissza fogok térni, és ajánlani fogok ingyenes csomagot, de most egy egyszerű és kézenfekvő megoldást ajánlanék.

A következő program a felhasználók csak egy szűk rétegét érinti, viszont ők ennél jobb eszközt nem találnak sehol. Ez az alkalmazás filmek feliratozásában segít, legyen az feliratok fordítása, idő-korrekciója, vagy akár csak más formátumúra konvertálása, pl. azért, mert a kedvenc filmlejátszónk nem hajlandó elfogadni azt, amit mellé letöltöttünk. Önjelölt fordítók, vagy rétegfilmek rajongói is elkészíthetik egy film mellé azt a feliratozást, amit sehol nem találtak a neten, csak hogy az idegen nyelven nem értő barátok is élvezhessék a filmet.

Vitathatatlanul az internet történelmét is befolyásoló kis programról írok most, mely ugyan átélt már tulajdonosváltást, kinézetváltást és számos funkcióval is bővült, mégis a mai napig, ha zenehallgatásról van szó, akkor a legtöbb embernek a WinAmp jut eszébe. Ez volt az a könnyen kezelhető, pofás programocska, ami sok versenytársát padlóra küldte, ami az mp3 formátum mellett az internetes szórakoztatás egyik motorja volt, és amiben először találkoztunk a kezelőfelület egyszerű cseréjével, a "skin"-ekkel. A Winamp első verzióját 1997-ben tették közre, szerencsére a mai napig megmaradt ingyenesnek, ha eltekintünk 1-2 fizetős funkciótól, amit arra amúgy is alkalmasabb programokkal érdemesebb végeztetni.