Az FTP, a File Transfer Protocol, magyar nevén a fájlátviteli protokoll az egyik legrégebbi kommunikációs forma az interneten. A web, a böngészhető képes-linkes oldalak hálózata még nem is létezett, amikor emberek fájlokat küldözgettek egymásnak a világhálón, vagy néztek körül publikus fájltárakban, érdekességek után kutatva. Ezek főleg egyetemi gépek voltak, egyik-másik kutató, tanár vagy közösség osztotta meg eredményeit, kedvenc képeit vagy szövegeit a kíváncsi látogatóval. Volt szerencsém már akkor is a hálót böngészni, pl. a garbo.uwasa.fi a finn Vaasa Egyetem azon publikus gépe volt, melyet egy Greta Garbo-rajongó tartott fenn, és többek közt a filmsztárról lehetett képeket letölteni. Talán akkor kezdődött az internetes gyűjtőszenvedélyem is, amikor a Doom első shareware verzióját töltöttem le egy nyilvános FTP-szerverről. Manapság már főleg programok letöltésénél találkozunk az FTP-vel, illetve ha pl. a honlapunkat akarjuk a jövendőbeli helyére feltölteni.

Biztos vagyok benne, hogy az emberek 99%-a egy idő után megunja a Windows alapértelmezett háttérképét, és lecseréli valami olyanra, ami neki jobban tetszik. Persze ez sokszor a szerettei képe, a kisunokáé, a barátnőé, a legjobb buli jólsikerült fotója, de sokszor tanakodik az ember, hogy mit is kéne, valami szépet. Ha fotó, akkor biztos jópár embernek eszébe jutnak az amerikai National Geographic szemet gyönyörködtető képei. Szerencsére az újság szerkesztői 2007 óta háttérképek formájában elérhetővé teszik ezeket. De hogy nekünk csak válogatni kelljen, használjuk a következő kis programocskát!

Gondolkodtam, mi lenne a megfelelő jubileumi (128.!) programleírás. Szóba jött komolyság is, játék is, meg aztán gondoltam, kinézek valami jó számológépet stílszerűen, de abból meg igen gyenge volt a felhozatal. Szerettem volna valami szépet és jót, aminek nem csak egy szűkebb réteg örül… innen jött a program ötlete. Sajnos a dolognak ára is van, ugyanis a program sajnos angol nyelvű, ugyanakkor olyan egyszerű (telepíteni sem kell), hogy a leírásom alapján szerintem mindenki hamar elboldogul vele.

A mai nap úgy látszik az alternatív megoldásoké, ugyanis most a letöltésekre ajánlott, nemrég megújult Orbit Downloadernek csinálok konkurrenciát. Persze a dolog nem ilyen sarkított, a két program nálam is remekül megfér egymás mellett, egyik sem váltja ki a másikat teljesen. Ezért most főleg azokat a funkciókat fogom sorra venni, amiért érdemes a JDownloadert is használni.

Szerencsére mára már lassan elmondható, hogy az analóg modemes internet-hozzáférés korszaka véget ért, elmúlt az az időszak, amikor a netezés miatt még súlyos telefonszámlát is kellett fizetni. Viszont a mai napig kétféle netezési tarifa van, az általánydíjas, ami nem számol a forgalommal, és a forgalmi díjas. Az utóbbi kategóriában, amibe főleg a mobiltelefonos és -kártyás elérés tartozik, minden letöltött adatmennyiségért fizetünk, ezért nem mindegy, hogy mekkora forgalmat csinálunk. Sajnos a Windowsnak nincsen beépített eszköze ennek mérésére, ezért most pótoljuk egy okos alkalmazással.

Ha számítógép, akkor internet. Ha internet, akkor böngészés, és persze letöltés. Az elterjedt böngészőkben mindegyikben van fájlok letöltésére, de a letöltési funkció nem mindig felel meg a céljainknak. Ha megszakad a letöltés, akkor nem tudjuk folytatni vagy újrakezdeni, de sokféle tartalom lementésére nem is nyílik mód, mint pl. a video-megosztó oldalak filmjei. Pedig ha meg tudjuk nézni, az azt jelenti, hogy a gép le tudja tölteni a netről. Ideje egy komolyabb, hatékonyabb módszer után nézni, ami a tartalmak letöltését illeti.

Az internet sosem látott forgalomnövekedésen ment keresztül, amióta mindenki számára elérhetőek lettek a különféle hang- és videotömörítési eljárások. A mindenféle legális és illegális zene- és filmletöltés után a legnagyobb információcsere a video-megosztó portálokon történik, hiszen az ember szeret egyszerre fürödni a látvány- és hangélményében. A Youtube-on és társain szinte minden megtalálható, ami valaha létezett... feltéve, hogy nem sérti mások jogait és nem törölték. A dolognak egy szépséghibája van: alapvetően nem hordozható, nem letölthető, csak internet-kapcsolat meglétében lehet használni, tehát ha nincs net, vagy tegnap volt, de mára már törölték, akkor lőttel a szórakozásnak. Szerencsére ez nem teljesen igaz, mint látni fogjuk.

A Windows és az MS Office frissítése egy gördülékeny, automatikus és háttérben meghúzódó folyamat, melynek egy felhasználó úgy élvezi az előnyét, hogy nagyritkán egy-egy értesítéstől eltekintve jóformán nem is tud róla... ideális esetben. De mint tudjuk, nem mindig van ideális eset, ha számítógépekről van szó, néha a frissítési folyamatba is kénytelenek vagyunk beavatkozni. Persze egy cégnél, ahol ez a rendszergazda hajnali vagy műszak utáni teendője és fejfájása, ott ez nekünk nem okoz gondot, de ha otthon a gépet használni és nem barkácsolni szeretnénk, akkor ez egy bosszantó tennivaló lehet. Ráadásul nem mindig töltődik le jól a javítócsomag, vagy nem abban a sorrendben telepítjük, ahogy kéne, és akkor már könyökig kell turkálnunk a Windows lelki életében. Persze hogy mit is kéne frissítenünk és hogyan, és honnan töltsük le a szükséges fájlokat, azt a Microsoft nem köti az orrunkra. Ezt az áldatlan állapotot elégelték meg a WUD fejlesztői.

Egyre több és több weboldal lát napvilágot minden nap, szinte követhetetlen az az információmennyiség, ami a világhálón elérhető. Az újságokkal, könyvekkel egyszerű volt minden, ha szerettünk egy könyvet, vagy tetszett egy cikk egy újságban, csak eltettük, és legrosszabb esetben is egy rendrakáskor a kezünkbe került. A világhálóval már sajnos nem ilyen egyszerű a helyzet. Bár a böngészőkkel meg tudjuk jegyeztetni a későbbi elolvasásra ítélt oldalakat, mégis van, hogy mire időnk lesz elolvasni egy érdekes cikket, addigra az oldal már el is tűnik. Felváltja valami más, valami újabb, vagy csak egyszerűen a szerzője réginek ítéli, és törli. Most ajánlok egy alkalmazás, mellyel megőrizhetjük magunknak az oldalak tartalmát, méghozzá nem csak egy oldalt, hanem akár egy egész bonyolult honlapot is.

Régen volt, aki bélyegeket gyűjtött, szalvétát, vagy bogarakat... Aztán a rádiózással és a különböző hanghordozók elterjedésével már sokan kezdtek el lemezeket, kazettákat gyűjteni kedvenc előadóiktól. Jött a házi videózás, és hirtelen kiszorították a polcokról a könyveket, a ruhákat a VHS-kazetták. Beköszöntött a számítógépek, majd az internet kora, s a gyűjtögetők újabb bűvös szavakat kezdtek el imáikba foglalni: MP3, DivX, Napster, AudioGalaxy, DC, Torrent, fájlmegosztás. Ami nekem megvan, az miért ne lehessen meg neked is, pláne ha kapok is érte valamit cserébe. Arról persze lehet vitatkozni, hogy ez milyen esetben legális vagy illegális, etikus, vagy sem, büntetendő vagy sem. Viszont tény, hogy mára már nagyon sokféle tartalom elérhető cserebere-alapon, legyen az akár legális, akár kalóz-tartalom: kereskedelmi forgalomban levő, jogdíj alá eső, fizetős dolgok. De maga a technika nem ellenség, csupán egy eszköz, amit lehet jóra is, rosszra is használni. Ezért kérek mindenkit, hogy mindig nézzen utána a megosztott, vagy a mi tulajdonunkban levő, megosztani szánt tartalmak jogállásának, hogy mindig jóra használja ezt a remek programot.