Remélem augusztus 20-a alkalmából sikerül meglepnem olvasóimat valami olyannal, amire sosem gondoltak volna. Mindenki készül az ünnepre, de az ország tüzijátéka, illően az állam szerényebb anyagi helyzetéhez és az árvizek károsultjaira való tekintettel, ma este kicsit szolídabb lesz, mint eddig: csupán dunai uszályokról fognak egy kisebb látványosságot bemutatni. Lehet azon vitatkozni, hogy ez jó-e, vagy sem, ám én egy frappáns ötlettel megoldottam a problémát: hadd legyen mindenkinek saját tüzijátéka!

A tegnapelőtti témával szeretnék még kicsit tovább foglalkozni: hogyan csináljunk számítógépünkből egy mindentudó szórakoztató eszközzé? Sokat foglalkoztam már komoly programokkal, melyeknek kezelőfelületét rövidebb-hosszabb ideig tanulni kell. Ha olyan multimédiás központot szeretnénk a nappalinkba, amit a nagymamától a kisunokáig mindenki tud használni, akkor annak mindent kezelnie kell, ami a gépre van kötve, könnyen kezelhetőnek és szépnek kell lennie. Az sem baj, ha a pc-hez csatlakozott távirányítót is kezeli. Az XBMC mindezt tudja, méghozzá ékes magyar nyelven.

A filmkészítés mára már nem a gazdagok kiváltsága: egy olcsóbb videókamera vagy akár mobiltelefon birtokában mindenki nekiállhat a filmezésnek, hiszen a nyersanyag már nem olyan macerás, mint régen. Digitális formában rögzített anyagokat könnyedén a számítógépre vihetjük, könnyen reprodukálható, és a legtöbb háztartásban megnézhető formára: DVD-re írhatjuk. Igen ám, de a film felvételekor nem mindig sikerül mindent a legjobb időben és helyen felvennünk, egy jobb történet és dramaturgia megköveteli, hogy filmünket szerkeszteni is tudjuk. A különleges trükkökhöz is szükségünk lesz egy video-szerkesztő programra, olyanra, mint a most következő két program.

Gabest, egy magyar programozó úgy gondolta, hogy a Windows beépített médialejátszója, a Media Player fejlesztése rossz irányt vett: hiába a sok extra funkció, ha a program alapvető tudása nem fejlődött, pusztán a gépet feleslegesen terhelő csicsa lett több. Ezért hát a régi Windows Media Player külsejét megőrizve annak alapjaira új lejátszót írt, akkor még Guliverkli néven. A program megőrizte elődje kis méretét, használhatóságát és sebességét, miközben egy rakás befoglalóformátumot (kép-, zenei és videóformátumot egyaránt) kezel, sokkal többet, mint az eredeti, s ezzel az egyik létező leggyorsabb és legkisebb "mindentudó" lejátszó.

Este van, vagy hétvége, pihenni szeretnénk, bekészítjük a havertól frissen kapott filmet a számítógépbe, kényelmesen elhelyezkedünk a monitor előtt, barátnő, pattogatott kukorica kéznél, lejátszás gomb... de nincs kép. Vagy hang. Vagy egyik sem. Aki nem hallgatott rám, és nem telepítette az egyik K-Lite csomagot, annak ilyenkor keserves félórájába kerül, hogy a filmet működésre bírja, ha egyáltalán nekiáll küzdeni, és nem mindig hoz eredményt a küzdelem. Aki nem hisz a kodek-csomagokban, vagy nem akar tíz percet szánni a K-Lite telepítésére, újraindításra, annak íme a gyors segítség.

Találtam egy egész jó kis videó-lejátszót! Ajánlottam már a blogon a VLC-t, de biztos van, akinek az kicsit puritán, nem igazán felhasználóbarát, kiváló teljesítménye, és kodekektől való függetlensége ellenére. A K-Lite Mega Codec Pack-ban van még sokak nagy kedvence, a Media Player Classic, idáig én is ezt használtam, de most elbizonytalanodtam az SMPlayert próbálgatva és könnyen lehet hogy áttérek a használatára. Ezért most megosztom a blogolvasókkal a felfedezést.

A mai nap úgy látszik az alternatív megoldásoké, ugyanis most a letöltésekre ajánlott, nemrég megújult Orbit Downloadernek csinálok konkurrenciát. Persze a dolog nem ilyen sarkított, a két program nálam is remekül megfér egymás mellett, egyik sem váltja ki a másikat teljesen. Ezért most főleg azokat a funkciókat fogom sorra venni, amiért érdemes a JDownloadert is használni.

Ha számítógép, akkor internet. Ha internet, akkor böngészés, és persze letöltés. Az elterjedt böngészőkben mindegyikben van fájlok letöltésére, de a letöltési funkció nem mindig felel meg a céljainknak. Ha megszakad a letöltés, akkor nem tudjuk folytatni vagy újrakezdeni, de sokféle tartalom lementésére nem is nyílik mód, mint pl. a video-megosztó oldalak filmjei. Pedig ha meg tudjuk nézni, az azt jelenti, hogy a gép le tudja tölteni a netről. Ideje egy komolyabb, hatékonyabb módszer után nézni, ami a tartalmak letöltését illeti.

A DVD-lejátszók elterjedésével már mindenki számára elérhetővé vált a házi mozizás. A mozifilmeken kívül már a családi emlékeket, vagy bármilyen mozgóképet is meg lehet őrizni és bármikor, bárki által megtekinthetővé lehet tenni, ha film-DVD-t csinálunk belőle. Sajnos erre a célra általában csak drága fizetős programokat, és kezdők által nagyon nehezen kezelhető DVD szerkesztőket és konvertálóeszközöket lehet találni. Sokáig kerestem, míg a következő programra bukkantam, ami végre teljesíti a könnyű kezelhetőség feltételét is, magyarul is tud, és még ingyenes is.

A zenék és a videók lejátszása nem mindig egyszerű dolog. Biztosan találkozott már mindenki azzal, hogy lelkileg felkészül, hogy na, most aztán megnézi ezt vagy azt a filmet, amit már régóta meg szeretett volna, de csak most jutott hozzá, s mikor elindítja, döbbenettel tapasztalja, hogy a videó el sem indul, vagy elindul, de mondjuk nincsen kép, csak hang. Ilyenkor a tömörített hang- vagy képanyag kicsomagolásáért felelős ki- és elkódoló programocskák, az úgynevezett kodekek hiánya a felelős. Lehet, hogy eddig sokféle filmet megnéztünk a gépen, de eddig még nem találkoztunk mondjuk XviD eljárással kódolt videóval, vagy letöltöttünk a netről egy FLV Flash videót, és a gép értetlenkedve áll a fájl előtt, hogy ezzel most mit tegyen, ehhez nem ért. Ilyenkor segítenek az egyszerű és teljes megoldást ígérő kodek-csomagok. Persze nem mindegy, milyen, mert ezekből sok van, és némelyikük több kárt és vesződséget okoz, mint amennyit orvosol.

Az internet sosem látott forgalomnövekedésen ment keresztül, amióta mindenki számára elérhetőek lettek a különféle hang- és videotömörítési eljárások. A mindenféle legális és illegális zene- és filmletöltés után a legnagyobb információcsere a video-megosztó portálokon történik, hiszen az ember szeret egyszerre fürödni a látvány- és hangélményében. A Youtube-on és társain szinte minden megtalálható, ami valaha létezett... feltéve, hogy nem sérti mások jogait és nem törölték. A dolognak egy szépséghibája van: alapvetően nem hordozható, nem letölthető, csak internet-kapcsolat meglétében lehet használni, tehát ha nincs net, vagy tegnap volt, de mára már törölték, akkor lőttel a szórakozásnak. Szerencsére ez nem teljesen igaz, mint látni fogjuk.

Nagy sikert aratott a RadioSure nevű rádiós program és a róla szóló írás. Ez azt bizonyítja, hogy az internetes adások igazi alternatívái a földieknek, vidéken jelentősen több adó elérhető, ráadásul jó internetkapcsolat esetén a rádiónál megszokott bosszantó sistergés sincsen. Felmerül a kérdés, ha internetes rádióadás ilyen sok van, akkor miért nincs TV-adás. Jelentem, van. Sőt, nem csak különböző adók műsorát, hanem mozifilmek is elérhetők.

Amióta a különböző hang- és mozgókép-tömörítési eljárások elterjedtek, és az internet is egyre nagyobb sávszélességben áll rendelkezésére az átlagembernek, azóta a filmek és zenék megosztása szinte olyan egyszerűvé vált, mint egy havernak megmutatni a nyaraláson készült fotókat. A YouTube-on és a többi megosztó-oldalon a legnevesebb filmarhívumokat megszégyenítő mozgókép-anyag gyűlt össze, ráadásul bárki által elérhetően. De a jó minőségű HD-video kamkorderektől a webkamerákon át a mobilba épített és egyre fejlettebb kamerákig már szinte mindenkinek elérhető a videózás. A digitális fényképezés és a hangrögzítés, pl. a mobilokba épített diktafonokkal, már szinte mindennapi része az életünknek. Igen ám, de nem mindig van közös nevező, amiben ezeket a képi és hanganyagokat tároljuk vagy csereberéljük. A formátumok tengerében kíván rendet vágni a következő alkalmazás.

Lassan vége a munkaidőnek, sőt, a szerencsésebbek már otthonról nézik a blogomat. Hazaérve sokan szívesen a kanapéra, fotelbe dőlnek, jobbkézbe a TV-távirányító és már kezdődhet is a napi robot után az ujjtorna. Ha nincs konkrét elképzelésünk, hogy mit is nézzünk, akkor nincs más hátra, mint kapcsolgatni, végignézni, melyik adón mi van. Természetesen egyiken sincs semmi, tehát lehet újra végignézni mindent, aztán megint. Jobb lenne, ha tudnánk, a kedvenc csatornáinkon hol lesz valami jó film, akár több is, ami lehet hogy ütközik egymással. Persze műsorújságot nincs kedvünk átnézni, a teletextre várni kell, meg aztán minden csatornán meg kell keresni a műsort, a neten is több helyről kell összevadászni, mi lesz a tévében. Macera macera hátán, amikor legszívesebben csak bambulnánk. A dolgunkat megkönnyítendő készült a a most ismertetésre kerülő zzEPG.

Képzeljük el, vége a munkaidőnek, hazaérve a vacsora után szeretnénk valami színvonalas szórakozással elütni az estét, mondjuk moziznánk a házi DVD-tárból. Jobbik esetben csak annyi a problémánk, hogy hirtelen azt sem tudjuk mink van, nincs kedvünk a több polcnyi, vagy - még rosszabb: hengerekben tárolt - filmhegyet, legfeljebb annyit tudunk, hogy valami kellemes, szinkronizált romantikus darabot néznénk meg... de hogy mit, arról gőzünk nincs. Rosszabbik esetben lelkileg felkészülünk egy filmre, ám a polc előtt állva döbbenünk rá, hogy hát igen... azt pár hete kölcsönadtuk - és már talán azt sem tudjuk kinek. És akkor lőttek a kellemes filmnézésünknek, marad a híradó, a sorozatok, vagy Benkő Dániel viaskodása az amazonokkal.