Gipszfej emlékeztetett rá, hogy amikor a képnézegetőket teszteltem, kihagyhattam az egyik, ha nem a legjobb képnézegetőt, ami az XnView-hoz hasonóan ingyenes, tud magyarul és tökéletes darab. Persze nem hagytam ki akkor sem, csupán valahogy nekem az XnView jobban feküdt. Ugyanakkor elismerem, hogy nem mehetek el szótlanul az IrfanView mellett, hiszen annyira jó, hogy írnom kell róla. Mostanában rég volt szó képnézegetőkről, tehát itt az idő, hogy foglalkozzam ezzel a remek kis programmal.

Bár nem tartom a legjobb böngészőnek (tessék kipróbálni a ChromePlus-t és figyelni a sebességet!), kétségtelenül a jelenlegi vezető az ingyenes Mozilla Firefox. Alapvetően nagyon jó böngésző, de sajnos kezd egyre nagyobb és nehézkesebb lenni, és sajnos a benne használt kicsit korszerűtlen motor sem tudja csúcsra járatni. Egyre többen panaszkodnak arra, hogy a Firefox huzamosabb használat után az eredeti sebességének harmadára-negyedére is képes lassulni. Indításkor is lassan tér magához, de böngészés közben is pár évvel régebbinek tűnik a gép, amit használunk. Erre szolgálok most orvossággal.

Még biztosan sokan lesznek, akik jobban fogják szeretni a bőrbe kötött könyv illatát, tapintását, és a papírra nyomtatott betűk olvasását. Ugyanakkor már nagyon sok könyv elektronikus formátumban is elérhető, de sok tananyagot is inkább így publikának a diákoknak, költségeket csökkentendő. Nem utolsó szempont az sem, hogy így egy könyv kiadására nem kell fák tucatjait kivágni. Igen ám, de míg a könyvespolcon szép átlátható rendben tarthatjuk könyveinket, mi legyen az e-bookokkal, melyek a legkülönbözőbb formátumban a gépünkön szanaszét szórva lelhetők fel?

Gondolom mindenki találkozott már a repkedő lapokkal a fájlok másolása közben, amikor a folyamatot reprezentálandó egy csík is végigfut az animáció alatt. Aki így szokott másolni, az biztos belefutott már abba is, amikor nagy nehezen összeválogatott jónéhány fájlt, mondjuk kiválogatta a jó képeket magának, aztán a másolás közben derült ki, hogy mondjuk nincs elég hely a célmappában, mondjuk mert betelt a pendrive. Vagy lehet, hogy menet közben észrevette, hogy erősen fogy a hely, de már nem tehetett semmit. Ilyenkor a másolás leállt, és persze némi helycsinálás után lehetett megint újra kiválogatni a másolandó fájlokat. Ráadásul a másolás is elég lassúnak tűnt. Most ezen az áldatlan állapoton javítunk, a TeraCopy segítségével.

Találtam egy egész jó kis videó-lejátszót! Ajánlottam már a blogon a VLC-t, de biztos van, akinek az kicsit puritán, nem igazán felhasználóbarát, kiváló teljesítménye, és kodekektől való függetlensége ellenére. A K-Lite Mega Codec Pack-ban van még sokak nagy kedvence, a Media Player Classic, idáig én is ezt használtam, de most elbizonytalanodtam az SMPlayert próbálgatva és könnyen lehet hogy áttérek a használatára. Ezért most megosztom a blogolvasókkal a felfedezést.

Visszatérő téma a blogon a gépünk takarítása, nem véletlenül, hiszen nap mint nap egy információlavina áramlik át rajtunk, és persze a számítógépünkün. S ha nem szűrjük meg, ha nem szabadulunk meg időről időre a felesleges információtól, akkor egy idő után maga alá temet minket. Persze aki hetente tud újabb merevlemezt venni, annak nem ilyen égető a probléma, de a legtöbb olvasóm nem hiszem, hogy ilyen lenne. Sokszor már azt sem tudjuk, mi van a gépünkön, csak azt, hogy már megint nincs hely, törölni kéne valamit. Hogy megtudjuk, mi emészti fel a legtöbb helyet a gépünkön, erre egy tökéletes eszközt találtam.

Két rendszerdiagnosztikai programot szeretnék most bemutatni, mindkettő szinte etalonnak számít a hardver-információs alkalmazások között. Van, akit hidegen hagy, hogy a processzora éppen milyen technológiával készült, vagy a videokártyájában milyen pixel shader van, de pl. a játékosoknak akár élet vagy halál kérdése lehet egy hevesebb párbajban, hogy mit rejt a számítógép háza, hogy amit drágán megvettek, az valóban az-e, ami a dobozra rá volt írva. Természetesen ezek az adatok a tuningolást is meghatározzák. A CPU-Z és a GPU-Z minden információt megad, amire egy hardver-barkácsoló kíváncsi lehet.

A nagy Góliát, a Photoshop mindenféle képpel megbirkózik... gondoltam, amikor szerettem volna egy saját alkalmazásnak ikont firkálni. Tudtam, hogy a pixeles rajzolgatásra nem az igazi ez a nagyágyú, de hogy kezelni se tudja, se kifelé, se befelé az ikonformátumokat, az meglepett. Uccu neki, hát kerestem egy blogravaló, okos és kicsi programot, amivel gyakorlatilag mindent meg tudtam csinálni, amire szükségem volt - sőt, annál jóval többet.

Az interneten már rengeteg helyen oszthatunk meg bárkivel képeket, a közösségi oldalaktól kezdve, mint pl. az IWIW, MyVIP vagy a FaceBook, a fotógalériákig, mint pl. a Flickr vagy az IndaFotó, de elküldhetjük fotóinkat ismerőseinknek e-mailben is. A gond csak akkor szokott kezdődni, amikor több tucat képet kell feltöltenünk, vagy elküldenünk, de mindegyik hatalmas, mind képméretben, mind pedig fájlméretben. Sok megabyte-ot e-mailben elküldeni nem igazán praktikus, de a netes tárhely is hamar elfogy, ha ilyen nagy képeket töltünk fel. A következő program azoknak fog segítségére lenni, akinek már telt már be a postafiókja, vagy fogyott el tárhelye a nagy képek miatt, viszont a képek kisebbre vételével nem akar bíbelődni.

Szerencsére mára már lassan elmondható, hogy az analóg modemes internet-hozzáférés korszaka véget ért, elmúlt az az időszak, amikor a netezés miatt még súlyos telefonszámlát is kellett fizetni. Viszont a mai napig kétféle netezési tarifa van, az általánydíjas, ami nem számol a forgalommal, és a forgalmi díjas. Az utóbbi kategóriában, amibe főleg a mobiltelefonos és -kártyás elérés tartozik, minden letöltött adatmennyiségért fizetünk, ezért nem mindegy, hogy mekkora forgalmat csinálunk. Sajnos a Windowsnak nincsen beépített eszköze ennek mérésére, ezért most pótoljuk egy okos alkalmazással.

Súlyos pénzeket fizetünk a netkapcsolatunkért, mégis néha úgy érezzük, mintha a három W betű nem a világhálót, hanem kis iróniával a World Wide Wait-et, az egész világra várakozást jelentené. Sokszor olyan ponton akad el a forgalom, ahol nem kéne, amit ki tudnánk kerülni, ha tudnánk, mit és hogyan. A következő egyszerű, de nagyszerű program ebben fog segíteni, és hogy ne csak a levegőbe nyilatkozzon, még statisztikát is készít, hogy mennyivel lenne gyorsabb a netünk, ha hallgatnánk rá.

Az egyik legnépszerűbb kereskedelmi programcsomagból, a Microsoft Office-ból már sokmindent kiváltottunk ingyenes alkalmazásokkal: a levelezést a Thunderbirddel, a szövegszerkesztőt, a táblázatkezelőt, az adatbáziskezelőt és a többi irodai programot az Open- illetve az OxygenOffice-szal. Már csak egy dolog maradt hátra, ami sokaknak egy titkárnőt pótolhat: kiváltjuk az Outlook személyes információkezelőjét, magyarán a határidőnaplót, a teendők listáját, a jegyzetkezelőt és a kapcsolatok nyilvántartását egy magyarul beszélő programmal.

Tegnap írtam az eszközmeghajtó-programok, a driverek frissítéséről, ennek kapcsán eszembe jutott még egy művelet, amivel az ember rengeteg időt tud magának megspórolni. Tegyük fel, hogy valami oknál fogva a rendszerünket újra kell telepíteni, de szeretnénk a már telepített eszközöket gyorsan hasznáhatóvá tenni. Vagy pl. nincs kéznél a telepítésnél a megfelelő driver CD, vagy csak egyszerűen lusták vagyunk minden eszközhöz újabb és újabb CD-t a gépbe "etetni", és mindegyikről egyetlen pici programot telepíteni. Ha van egy működő Windows-unk, arról a megfelelő eszközzel lementhetjük a telepített eszközökhöz tartozó drivereket, hogy aztán mondjuk egy CD-re kiírva a telepített rendszerre visszatelepítve egy csapásra minden eszközünk használhatóvá válik. Most erre ismertetek egy egyszerű és gyors módszert.

Amikor a számítógépet újan megvesszük, általában egy vagy több CD-n, DVD-n megkapjuk a hardverhez szükséges meghajtóprogramokat, ún. drivereket, amik a rendszerbe kapcsolják a különböző hardverelemeket. Aztán pár hónap múlva a gyártó újabb drivereket tesz közzé, ami általában gyorsabb, biztonságosabb működést, nagyobb kompatibilitást nyújt az eszközöknek, de erről senki nem fog minket értesíteni, ha mi nem járunk utána. Aztán csak azt vesszük észre, amikor egy program újabb verziója a használt hangkártya, webkamera, stb. miatt lassú, vagy akár el sem indul. Ilyenkor az ügyesebbek nekiállnak friss driver után kutatni a neten, ha szerencsések, találnak is, de ha nem sikerül, akkor ugyanúgy feladják, és bosszúsan tudomásul veszik, hogy a gépük avulófélben van. De ennek nem kell feltétlenül így lennie.

Volt már szó az Adobe PDF formátumáról, mint ismert, és általánosan elfogadott, mindenféle nyomtatható dokumentumot hitelesen megjelenítő szabványról. Ha PDF, akkor mindenkinek az Adobe Readere, vagy régebbi nevén az Acrobat Reader jut eszébe. Ez a dokumentum-olvasó mára már azon túl hogy tudása jóval meghaladta azt, amivel egy átlagfelhasználó valaha is ki tudna használni, de ez telepített méretében, sebességében és sajnos internetes sebezhetőségében is meglátszik. Ideje, hogy valami olyanra váltsunk, amivel a dokumentumolvasás és -nyomtatás olyan gyorsan megy, mint régen.