Nem is olyan rég, pár éve a PC-k olyanok voltak, mint egy hajszárító, vagy egy mikrosütő: bekapcsoltad, egyféleképp működtek, néha elromlottak. Manapság a számítógépeknek, az emberekhez hasonlóan „egészségi állapotuk” van, érzékenyebbek a melegre, túlhajtásra. Ennek megfelelően az odafigyelő használattal, törődéssel a gép életét alaposan meghosszabbíthatjuk. Van aki mestere a dolognak, fülre megállapítja a gép működési paramétereit, talán még a processzor áramfelvételét is tudja szemrevételezéssel. De ezügyben mégis jobb biztosra menni, főleg hogy az újabb gépek tálcán nyújtják a lehetőségét saját maguk diagnosztizálására, csupán egy alkalmas program kell az állapot figyelésére.

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy régebbi gépem. Akkoriban még nem ügyeltem ennyire a PC-m állapotára, nem is takarítottam. Egyszer csak kezdett a gép belassulni, amit tudott, már sokkal komótosabban végezte, sőt, néha minden ok nélkül újra is indult, nem kevés bosszankodásomara. Ráadásul a neten is nehéz volt utánanézni a dolognak, hiszen megterhelte a gépet, és minél jobban nyúztam, annál hajlamosabb volt spontán újraindulni. Aztán egyszercsak kiderült, a probléma oka az, hogy a gép rettentő poros belülről, a processzor hűtése már alig-alig működött. Szét kellett szednem a PC-t, ki kellett porszívóznom, a hűtéseket alaposan letakarítanom. Akkoriban egy praktikus program volt segítségemre, mely folyamatosan figyelte a gépet, és a túlmelegedés előtt mindig riasztott. Ilyenkor mindig lassítottam a tempón, hagytam hűlni a gépet. A program a Motherboard Monitor nevű kis eszköz volt, melynek fejlesztése 2004-ben sajnos abbamaradt. Szerencsére azért az örökséget két program is átvette, ezek közül az okosabbikat, a SpeedFant ismertetem.

Rég esett szó betűkészletekről, betűk kezeléséről, pedig mindenki nap-mint-nap találkozik velük a számítógépen, akár levelet ír, akár meghívót, akár weboldalt olvasgat, vagy csak feljegyzést készít magának. Fizetős és ingyenes forrásból is milliónyi betűtípus elérhető már, a Windows beépített fontjain kívül; mindenki saját ízlésének és felhasználásának megfelelőt talál a neten is. Így már nem probléma, hogy tényleg kedvünk szerint díszítsük egy-egy szép betűvel írásainkat. De nem mindig egyszerű megtalálni, hogy melyikre is volna igazán szükségünk: lehet, hogy azért, mert a program, amiben használnánk, csak a betűtípusok neveit sorolja fel, de lehet, hogy azért, mert több száz, vagy akár több ezer betűfajtával rendelkezünk, amit képtelenség már átlátni. Ebben segít nekünk a NexusFont, ami a korábban már ismertetett CFont Pro-val ellentétben magyarul is tud!

Ha mondanivalónk van a világnak, akár azért, mert szeretnénk a munkánkat, az életünket, a hobbijainkat megosztani másokkal, akár azért, mert szeretnénk, ha mások is megtaláljanak, felfedezzenek minket, akkor manapság ennek a leghatékonyabb módja egy saját weboldal. Pár éve ez még komoly kockafejű, farmeres-pulóveres számítástechnikusoknak való munka, mára már mindenkinek lehetősége van rá, hogy saját elképzelései szerinti „homepage”-et, honlapot szerkesszen magának, akár ingyenes eszközökkel is, mint például az Amaya.

A tegnapelőtti témával szeretnék még kicsit tovább foglalkozni: hogyan csináljunk számítógépünkből egy mindentudó szórakoztató eszközzé? Sokat foglalkoztam már komoly programokkal, melyeknek kezelőfelületét rövidebb-hosszabb ideig tanulni kell. Ha olyan multimédiás központot szeretnénk a nappalinkba, amit a nagymamától a kisunokáig mindenki tud használni, akkor annak mindent kezelnie kell, ami a gépre van kötve, könnyen kezelhetőnek és szépnek kell lennie. Az sem baj, ha a pc-hez csatlakozott távirányítót is kezeli. Az XBMC mindezt tudja, méghozzá ékes magyar nyelven.

Régebben, a számítógépekkel való ismerkedésem kezdetén, ha bármit nyomtatni akartam, a szövegszerkesztőből tettem. Legyen az számlista a CD-tokokhoz, ismerőseim címjegyzéke, meghívó egy rendezvényre vagy netán valami hosszabb lélegzetű iskolai beadandó, a Word mindig kéznél volt, a szövegeket pedig addig formázgattam, amíg olyan nem lett, amilyennek akartam. Persze később rájöttem, hogy sokmindent máshogy célszerűbb csinálni, de azzal is szembesültem, hogy komolyabb szöveges dokumentumokat nem szövegszerkesztőben, hanem kiadványszerkesztőben praktikus összerakni, különösen ha az egy igényesebb, esetleg nyomdai felhasználásra kerülő dolog lesz. Megtanultam használni a QuarkXpresst és az Indesign-t, és abban a hitben éltem, hogy ebben a kategóriában úgysem lesz ingyenes megoldás. Pedig mégis van: a Scribus.

Régebben foglalkoztam a szórakozással, az egyszerű zenehallgatással, ahogy azt az ember a nappaliban, a hifi mellett megszokta. Mert sokszor nem akarunk törődni azzal, hogy a gépünkön hol és melyik fáljt szeretnénk lejátszani; csak egyszerűen zenét szeretnénk hallgatni, mondjuk kedvenc számainkat egy adott előadótól, válogatás, bíbelődés nélkül. A Winamp szolgáltatásai jónak mondhatók, de alapvetően mégsem a médiatárunk kezelése volt az elsődleges funkció. Az MP3Tag-gel akkurátusan rendet tehetünk zenéink információ-cimkéi között, illetve magukat a fájlokat is szépen helyretehetjük a cimkék alapján, de azért ez mégsem az igazi. Az AIMP pedig egy nagyszerű zenelejátszó, de a médiatárunkat nem kezeli. Hát akkor lássunk valami igazán jót.

A számítógép kezelőfelülete amellett, hogy praktikusnak kell lennie, nem árt, ha szép is. A Windows kezdetektől fogva nem kényeztet el minket különösebb látnivalóval, s bár időről időre megújul a felület, az etalon mégis a Mac, és a csillivilli megoldásai. A Start menüben való turkálást a Win 7 kicsit megkönnyítette, de megértem, aki ennél többet akar. Mondjuk a képernyő alján egy szerény, ám egérrel fölé menve mégis megnagyobbodó eszközsort, ikonokkal, funkciókkal és még sok más érdekességgel. A megoldás nagyban hasonlít a már bemutatott Circle Dock-ra, mely a semmiből ugrik elő, ám az előd, a RocketDock ennél hagyományosabb: a monitor egyik széléhez ragad”, hogy mindig látható, kéznél levő legyen.

Keveset használt, csak a helyet foglaló, ám fontos dokumentumaink, fájljaink archiválására már két alkalmazást is bemutattam (7-Zip és WinUHA), mindkettő főleg hatékonyságával jeleskedett, de mint kiderült, a biztonság nem volt erősségük. A régi jó ZIP tömörítés, annak ellenére, hogy messze nem a leghatékonyabb, mégis a tömörítők között ez a módszer a közös nevező. Más eljárásokkal szemben a működése publikus, ráadásul sok olyan funkciót tud, ami archiváláskor vagy fájlok küldésekor jól jöhet. Ráadásul a formátuma is biztonságosabb, mint más tömörített állományoké, tehát sérülés esetén jó eséllyel vissza lehet belőle nyerni az adatokat. Most egy kevésbé hatékony, ám funkciókban annál gazdagabb tömörítőprogramot mutatok be.

Nem tudom, ki hogy van vele, de nekem a hideg idővel kezd kicsit a hócipőm tele lenni. Igazán lehetne már meleg, süthetne a nap, rövidülhetnének már az éjszakák és a szoknyák… Az indián törzsek biztos tudnák, mit kell tenni, ha már esőtáncot tudtak járni, hogy eső legyen. De mivel sem én, sem kedves olvasóm feltehetően nem rokona a kecsua törzs sámánjainak, viszont annál több közünk van a számítógépekhez, ezért most egy igen csinos kis időjárásjelentés-programmal fogjuk csalogatni a szép időt, hátha hétvégére jut belőle.

Két szőke nő beszélget:
– Neked mi a PIN kódod?
– Négy csillag. És neked?
– De furiiiiii! Nekem is…

Bizalmas adatok küldésekor, tárolásakor sokan jelszóval védik a becsomagolt fájljaikat. Ez hasznos lehet akkor, ha sok fájlról van szó, s ha nem akarunk sokszor hozzáférni a bennük levő tartalomhoz. Viszont lehet, hogy van egy dokumentumunk, amihez akár naponta többször is hozzányúlunk, de még véletlenül sem szeretnénk ideiglenes helyre kicsomagolni és védelem nélkül hagyni a fájlt. Tehát szükségünk van egy gyorsan használható jelszavas védelemre, ami a védelmet leszámítva könnyen kezelhetőnek tartja meg a dokumentumot, viszont az a jelszavas védelem legyen nagyon nehezen törhető. (Sajnos megtörhetetlen védelem nincs, minden jelszó megfejthető, a kérdés csak az, hogy tíz perc vagy tízmillió év kell-e hozzá.)

Egy átlagos számítógéphasználó a mindennapok során sok helyen kerülhet a gép elé: munkahelyen, a netkávézóban, fénymásolásra/nyomtatásra szakosodott helyen, és persze otthon. Hogy egy adott fájl, mondjuk egy kinyomtatandó szöveg, vagy táblázat, esetleg egy program mindig kéznél legyen, ezeket gyakran hordozzuk magunkkal pendrive-on vagy ritkább esetben memóriakártyán. Ezekre az adathordozókra ma már rengeteg anyag ráfér, aki szokta hozni-vinni a dolgait USB-kulcson, az tudja, hogy egy idő után könnyű belezavarodni, hogy mondjuk egy dokumentumnak melyik változata a legfrissebb, melyiknek a szerkesztését folytassuk: azt ami a munkahelyi gépen maradt, csak nem másoltuk a kulcsra, ami otthon van, vagy szerencsés esetben az, amit magunkkal hordozunk. Hogy ezeken a problémákon segítsek, egy ilyen fájl-szinkronizáló programot fogok bemutatni.

A blogon még régebben írtam ismertetőt az egyik legjobb tömörítőprogramról, a 7-Zipről. Akkor megigértem magamnak, hogy egyszer írok a legjobbról is, ami szintén egy ingyenes program. Persze azóta kiderült, nem ezek a legjobbak, hanem mint kiderült, hiszen  a legújabb WinZip egy teljesen új módszert használ (zipx)… amit viszont csak a WinZip tud kitömöríteni, ellentétben a sima zip-pel. Mivel a WinZip kereskedelmi program, megelégszem a majdnem első, azaz a második helyezett bemutatásával.

Ismertettem már több képnézegetőt is: az XnView egy funkciókkal telepakolt alkalmazás, míg az IrfanView kissé szűkebb tudással rendelkezik, ám gyorsasága egyedülálló. A Picasa kicsit kilógott a sorból, inkább képek rendszerezésére, gyűjtemények böngészésére való. Bár elfogult vagyok az XnView-val szemben, biztos vagyok benne, hogy van, akit megijeszt a funkciógazdagsága, hogy az elején nehéz benne az egyszerűbb dolgokat is elérni. Most egy olyan programról lesz szó, ami mind tudásában, mind sebességében az előző két program között helyezkedik el.

Az FTP, a File Transfer Protocol, magyar nevén a fájlátviteli protokoll az egyik legrégebbi kommunikációs forma az interneten. A web, a böngészhető képes-linkes oldalak hálózata még nem is létezett, amikor emberek fájlokat küldözgettek egymásnak a világhálón, vagy néztek körül publikus fájltárakban, érdekességek után kutatva. Ezek főleg egyetemi gépek voltak, egyik-másik kutató, tanár vagy közösség osztotta meg eredményeit, kedvenc képeit vagy szövegeit a kíváncsi látogatóval. Volt szerencsém már akkor is a hálót böngészni, pl. a garbo.uwasa.fi a finn Vaasa Egyetem azon publikus gépe volt, melyet egy Greta Garbo-rajongó tartott fenn, és többek közt a filmsztárról lehetett képeket letölteni. Talán akkor kezdődött az internetes gyűjtőszenvedélyem is, amikor a Doom első shareware verzióját töltöttem le egy nyilvános FTP-szerverről. Manapság már főleg programok letöltésénél találkozunk az FTP-vel, illetve ha pl. a honlapunkat akarjuk a jövendőbeli helyére feltölteni.

A filmkészítés mára már nem a gazdagok kiváltsága: egy olcsóbb videókamera vagy akár mobiltelefon birtokában mindenki nekiállhat a filmezésnek, hiszen a nyersanyag már nem olyan macerás, mint régen. Digitális formában rögzített anyagokat könnyedén a számítógépre vihetjük, könnyen reprodukálható, és a legtöbb háztartásban megnézhető formára: DVD-re írhatjuk. Igen ám, de a film felvételekor nem mindig sikerül mindent a legjobb időben és helyen felvennünk, egy jobb történet és dramaturgia megköveteli, hogy filmünket szerkeszteni is tudjuk. A különleges trükkökhöz is szükségünk lesz egy video-szerkesztő programra, olyanra, mint a most következő két program.