Sokszor esett már szó a cikkek közt a számítógépünk karbantartásáról, a felesleges szemét eltüntetéséről, a fájlok elérésének gyorsításáról, vagy a telepített programok hathatós eltávolításáról. Ezekre általában 1-1 részfeladatra szakosodott program szokott eléggé hatékony lenni, de ha ezekből több van, mint amennyit egy valaki átlát, akkor már nagyobb teher a használatuk, mint amekkora haszon. Persze vannak olyan alkalmazások is, amibe mindezen funkciók, és még megannyi más hasonló is, amire eddig még nem ajánlottam alternatívát, bele van építve, sőt, ezek a programcsomagok fel szoktak ajánlani egy egykattintásos teljes rendszerkarbantartást is, ami mentes a hosszas beállítgatásoktól, ugyanakkor kellően mindenre kiterjed ahhoz, hogy valóban legyen értelme a használatuknak. Természetesen ezek általában fizetős programok, de most egy ingyenes, magyarul tudó csomagot ajánlok helyettük.

Ismét egy olyan jelenségről lesz szó, ami bosszantóan lelassítja az amúgy gyors számítógépünket. Egy HDD-n található fájl tartalma ideális esetben egy fizikai blokkban van tárolva, ilyenkor a gép elektronikája nagyon gyorsan be tud olvasni sok adatot. Viszont sokszor előfordul, hogy a gépen már alig van szabad hely, s ez is szétszórva fizikailag a HDD lemezeinek különböző területeire. Ha ilyen állapotban mentünk egy fájlt, akkor ezekre a szétszórt helyekre kerül a fájl, méghozzá a szabad területeken szanaszét elszórva. Egy ilyen fájl megnyitása sokkal több időt vesz igénybe, hiszen ilyenkor a fizikailag egymástól messze eső darabokat "össze kell szednie" a gépnek. Ezt hívják a fájlok töredezettségének, fragmentációjának. Egy kevéssé karbantartott PC-n sokszor sok időt kell várni, a HDD piros lámpáját figyelve és a folyamatos olvasás kerregő hangját hallgatva, hogy végre történjen valami. De ennek nem kell mindig így lennie, egy kis karbantartással a várakozásnak véget vethetünk.

Képzeljük el, vége a munkaidőnek, hazaérve a vacsora után szeretnénk valami színvonalas szórakozással elütni az estét, mondjuk moziznánk a házi DVD-tárból. Jobbik esetben csak annyi a problémánk, hogy hirtelen azt sem tudjuk mink van, nincs kedvünk a több polcnyi, vagy - még rosszabb: hengerekben tárolt - filmhegyet, legfeljebb annyit tudunk, hogy valami kellemes, szinkronizált romantikus darabot néznénk meg... de hogy mit, arról gőzünk nincs. Rosszabbik esetben lelkileg felkészülünk egy filmre, ám a polc előtt állva döbbenünk rá, hogy hát igen... azt pár hete kölcsönadtuk - és már talán azt sem tudjuk kinek. És akkor lőttek a kellemes filmnézésünknek, marad a híradó, a sorozatok, vagy Benkő Dániel viaskodása az amazonokkal.

Mai első ajánlatom ismét egy régi és kicsi program, egy Vista-használónak talán túlzottan puritán megjelenéssel, mégis jól használható funkciókkal. Ki ne felejtett volna el valamit akár otthon akár a munkahelyen, hiába volt egy mondatnál rövidebb a megjegyzendő infó, mondjuk hogy hívjuk vissza Lacit? No ilyenkor jöttek a post-itnek nevezett kezdetben sárga, majd mindenféle rikító színben kapható ragadós hátú cetlik, amikre ezt a párszavas infót feljegyezhettük, majd szinte bárhová felragaszthattuk, ahol szem előtt van. Bármennyire is hasznos dologról van szó, a Windowsból mind a mai napig kihagyták, holott a számítógépes munka közben is bármikor szükségünk lehet rá, hogy innen-onnan kimásolt-feljegyzett dolgokat emlékeztető cetli formájában a "monitor belső oldalára" ragasszunk.

Bevallom, belém bújt a kisördög és valami rosszra fogom csábítani az olvasókat. Az vesse rám az első követ, aki munkahelyén soha nem foglalkozott mással is, mint ami a munkája lenne, pláne ha számítógépen dolgozott. Aki már régebb óta ül a monitor előtt, talán akkor még Hercules/CGA/EGA előtt, és játszott néha DOS-os játékokkal (Larry... khm), és jött a főnök, akkor bajban volt, feltéve, hogy nem volt tisztában a "Boss key" fogalmával. Ez főnökgombot jelent szabad fordításban, azaz ha láttuk, hogy a sarkon most fordul be a revizorunk, rácsaptunk mondjuk az Esc gombra, és kedves felettesünk már csak azt látta, milyen elmélyülten ülünk a táblázataink előtt, hiszen a játékprogram a monitorra dobott egy lázas munkát imitáló képernyőképet. No jó, a következő program nem csak erre jó, sőt... de tény, hogy egyes lógós munkakerülő, playboy.com-ot nézegető olvasóim imáikba fogják foglalni a nevem. Egy több Windows-asztalt kezelő alkalmazásról lesz szó.

Nem tudom, ki hogy van vele, de én nem élhetek muzsikaszó nélkül. No nem kell megijedni, nem kezdek el nótázni, az előző mondatot szó szerint értettem, akár munka közben, akár pihenés alatt fontos nekem, hogy legyen valami háttérzaj, ha lehet, háttérzene. Ennek egyik módja, ha valaki magánál hordja kedvenc zenéit, amihez ragaszkodik, és azt hallgatja mp3-ban. De ha valaki nem szeretne foglalkozni a zenék műsorba állításával, szeretne változatos zenéket hallgatni, akkor adódik a lehetőség: hallgasson rádiót. Szerencsére az interneten már ezernyi adó sugároz, több tucat műfajban a beszélgetésektől a legkülöncebb rétegzenékig. Az már csak egy plusz, ha hallunk egy jó zenét, és rögtön rá tudunk tenyerelni a nagy piros gombra, amely rögtön rögzíti is nekünk a kellemes muzsikát.

Egyszer volt, hol nem volt, Windowson innen DOS-on túl, volt egyszer egy Norton Commander. Azzal vált híressé, hogy addig nem tapasztalt módon tette használhatóvá a PC-t, s a DOS parancsgépelgetéseitől megmentett minket a kétpaneles fájl- és mappalistás (akkoriban még directorynak, könyvtárnak hívták), vizuális fájlkezelő módszerével. Aztán jött a Windows, és mindent felforgatott a grafikus kezelőfelületével... de fájlkezelési hatékonyságában mégis elmaradt a jó öreg NC mögött. Lehetett fájlokat lasszózni, húzkodni, stb. de egy vérbeli NC-virtuózzal senki nem vette fel a versenyt. Egészen addig, míg meg nem jelent a Windows (későbbiekben: Total) Commander, s tovább nem vitte a dicső hagyományokat... pénzért. Persze a nagy TC tudásával, funkcióival semmi nem veheti fel a versenyt, mégis létezik ingyenes, és közel olyan jó alternatíva is.

Egyre több és több weboldal lát napvilágot minden nap, szinte követhetetlen az az információmennyiség, ami a világhálón elérhető. Az újságokkal, könyvekkel egyszerű volt minden, ha szerettünk egy könyvet, vagy tetszett egy cikk egy újságban, csak eltettük, és legrosszabb esetben is egy rendrakáskor a kezünkbe került. A világhálóval már sajnos nem ilyen egyszerű a helyzet. Bár a böngészőkkel meg tudjuk jegyeztetni a későbbi elolvasásra ítélt oldalakat, mégis van, hogy mire időnk lesz elolvasni egy érdekes cikket, addigra az oldal már el is tűnik. Felváltja valami más, valami újabb, vagy csak egyszerűen a szerzője réginek ítéli, és törli. Most ajánlok egy alkalmazás, mellyel megőrizhetjük magunknak az oldalak tartalmát, méghozzá nem csak egy oldalt, hanem akár egy egész bonyolult honlapot is.

Régen volt, aki bélyegeket gyűjtött, szalvétát, vagy bogarakat... Aztán a rádiózással és a különböző hanghordozók elterjedésével már sokan kezdtek el lemezeket, kazettákat gyűjteni kedvenc előadóiktól. Jött a házi videózás, és hirtelen kiszorították a polcokról a könyveket, a ruhákat a VHS-kazetták. Beköszöntött a számítógépek, majd az internet kora, s a gyűjtögetők újabb bűvös szavakat kezdtek el imáikba foglalni: MP3, DivX, Napster, AudioGalaxy, DC, Torrent, fájlmegosztás. Ami nekem megvan, az miért ne lehessen meg neked is, pláne ha kapok is érte valamit cserébe. Arról persze lehet vitatkozni, hogy ez milyen esetben legális vagy illegális, etikus, vagy sem, büntetendő vagy sem. Viszont tény, hogy mára már nagyon sokféle tartalom elérhető cserebere-alapon, legyen az akár legális, akár kalóz-tartalom: kereskedelmi forgalomban levő, jogdíj alá eső, fizetős dolgok. De maga a technika nem ellenség, csupán egy eszköz, amit lehet jóra is, rosszra is használni. Ezért kérek mindenkit, hogy mindig nézzen utána a megosztott, vagy a mi tulajdonunkban levő, megosztani szánt tartalmak jogállásának, hogy mindig jóra használja ezt a remek programot.

Biztos mindenkivel előfordult már, hogy szüksége volt egy jelszóra, vagy valamilyen bizalmas infóra, amit egy cetlire írt rá, vagy már nem is emlékszik rá, mi is volt. Ez roppant kellemetlen tud lenni, főleg ha az az infó egy ügyfélszolgálaton keresztül, vagy netes jelszó-emlékeztető által sem elérhető. Meg aztán az is kínos, amikor szerződések, papírhegyek közt kell a betűtengerből kihalászni azt a hatbetűs jelszót, ami egy kék fejléces papíron volt valahol középen balra. Ez nem egy praktikus módszer így 2009 tájékán, érdemesebb ezt is a számítógépre bízni, méghozzá úgy, hogy tudjuk, hogy az adataink erős titkosítással kerülnek lakat alá. Ha ezeket az adatokat rendszerezni is tudjuk, még jobb.

Remélem mindenki túlvan a vasárnapi ebéden, hétvégén nem dolgozunk a gép előtt, helyett most egy játékot ajánlok. Méghozzá nem is akármilyet, hanem egy eleve nagyon sikeres játék kicsit továbbfejlesztett, tovább csinosított változatát, mely igaz, hogy egy még szebb, még jobb verziónak a "beetetője", de panaszkodjon az, aki telepítés után fél órán belül fel tud állni a játék mellől. No persze feltéve, hogy nincs ellenére egy jó kis autóverseny. Hogy miért is lett akkora siker a játék? Részben azért, mert se nem túl könnyű, se nem túl nehéz, se nem túl rövid, ráadásul ha az alapjátékot meguntuk egyedül, és már nem kihívás a kanyarvadászat az óra ellen, akkor a versengést saját ismerőseink, ismeretlen magyarok, külföldiek ellen... és aki a versengés helyett egy kis szemlélődéssel akarja tölteni a közösségi játék idejét, az közben beszélgethet is társaival, "beszólhat" az éppen kormányt rángatóknak.

Mai bemutatóm tárgya is történelmet írt. Egy csevegőprogramról van szó, mely kitört a csevegőprogramok közül, és lehetőséget adott, hogy jól használható telefonként használhassuk a PC mikrofonját és hangszóróját. Az igazi szenzáció az az volt, hogy a készítők elsőként tették tömegesen lehetővé, hogy az internetről lehessen földi, kábeles vagy mobil számokat hívni, illetve a neten földi hívásokat fogadni. Persze ez utóbbi már fizetős szolgáltatás volt, mégis megfizethető árban volt és a mai napig van is, nem véletlen hogy sok cég telefonos alközpont helyett a Skype-ot használja hívásainak lebonyolításaira.

Eddigi lelkes áradozásaim után most egy kicsit fanyarabb ajánló. Sokáig kerestem egy olyan képszerkesztő programot, amivel a fotóretusálást olyanokkal is meg lehet szerettetni, akiknek a Photoshop már túl bonyolult, és/vagy nem biztos, hogy egy fél vagyont szánnának rá. Persze volt a Gimp, amit sokan istenítenek, de nekem a mai napig kicsit programozó-gondolkodású program, művészembert nem találtam, aki intuitív módon tudná kezelni. Volt a PhotoFiltre, ami kedves-aranyos, de ordít róla, hogy a fizetős nagytestvér öcsikéje, tulajdonképpen egy beetetés, hogy vedd meg a drágábbat. Aztán itt van a Microsoft Paint.NET-je, ami nevében is utal arra, hogy az MS szeretné a Windowsban ragadt, mára már tudásában szinte semmire sem alkalmas Paint emlékét "kiretusálni" egy jobbfajta képszerkesztővel. Bár nem mondhatom erre az alkalmazásra, hogy tetszik, de azért egy tisztességes próbálkozás, s ha valaki nem olyan Photoshop-függő mint én, akkor még tán szerelmes is lehet belé... Mert azért nem rossz program, éshát mégis ingyenes. A leírásomat itt-ott átszövi a panasz, a fanyalgás, mely részben tény, részben pedig elfogultságomat jelzi, de azért nyugodt szívvel ajánlom mindenkinek a Paint.NET-et.

Ha azt mondom, CD- vagy DVD-írás, mindenki rávágja, hogy Nero. Én is sokáig használtam, már csak azért is, mert a CD/DVD-írókhoz legtöbbször ezt adták ingyen. Mára már nem az amúgy sem túl alacsony ára, hanem a brutálisan nagy mérete az elsőszámú indok, amiért egyre többen fordulnak el ettől a szebb napokat is megért alkalmazástól. Nem fogom felsorolni, mi minden van már a Nero mellé árukapcsolva - hosszú lenne a lista -, de már azon se csodálkoznék, ha passziánsz is lenne benne. Aki még nem tette volna meg, annak ideje kicsi, megbízható, és ha lehet, ingyenes alternatívát keresni a CD-k és a DVD-k írására.

Amióta megjelentek az első telepítőcsomagok, mindig szidják a programokat, hogy eltávolítás után felesleges szemetet hagynak maguk után, amik nem csak a helyet foglalják, de esetenként a gépet is lassíthatják, annak ellenére, hogy az eltávolítást hibátlanul elvégeztük. Persze ezek egy része praktikus okokat szolgál, pl. hogy egy esetleges újratelepítés után ne kelljen megint mindent beállítanunk, vagy hogy a gépet ne kelljen a használathoz újraindítani, de azért a korrekt mégis az lenne, ha a telepítő erről kikérné a véleményünket... persze nem szokta.