Lassan vége a munkaidőnek, sőt, a szerencsésebbek már otthonról nézik a blogomat. Hazaérve sokan szívesen a kanapéra, fotelbe dőlnek, jobbkézbe a TV-távirányító és már kezdődhet is a napi robot után az ujjtorna. Ha nincs konkrét elképzelésünk, hogy mit is nézzünk, akkor nincs más hátra, mint kapcsolgatni, végignézni, melyik adón mi van. Természetesen egyiken sincs semmi, tehát lehet újra végignézni mindent, aztán megint. Jobb lenne, ha tudnánk, a kedvenc csatornáinkon hol lesz valami jó film, akár több is, ami lehet hogy ütközik egymással. Persze műsorújságot nincs kedvünk átnézni, a teletextre várni kell, meg aztán minden csatornán meg kell keresni a műsort, a neten is több helyről kell összevadászni, mi lesz a tévében. Macera macera hátán, amikor legszívesebben csak bambulnánk. A dolgunkat megkönnyítendő készült a a most ismertetésre kerülő zzEPG.

A napi betevő zenehallgatásunk érdekében már mindent megtettünk, már le tudunk tölteni zenéket a uTorrenttel, tudjuk rendezgetni a őket az Mp3tag-gel, le tudjuk játszani őket a Winamppal vagy a VLC Media Playerrel, sőt, audio CD-t is tudunk írni a CDBurnerXP-vel. De hogyan jutnak át kedvenc CD-ink a számítógépre, vagy az MP3 lejátszóra, mielőtt még agyonhallgatnánk és szétkaristolnánk őket? Aki már próbálta a CD-ről a CDI fájlokat, az tudja, így nem.

Ha MP3-ról van szó, akkor mindenkinek a Winamp ugrik be. Őszintén szólva, nekem nem. Sok zeném van, talán nem véletlen, hogy a zenéimről az az őskáosz ugrik be, ami volt az mp3-ak között, amíg el nem kezdtem szépen rendbe szedni őket. Mivel szeretek úgy zenét hallgatni, hogy a hangulatomhoz válogatom meg a muzsikát, nem utolsó szempont, hogy most már a rendbe tett zenetáramban már mindent pár kattintással megtalálok, sőt, a megfelelő cimkézés miatt a lejátszóra nézve is tudom, épp mit hallgatok. Ez különösen akkor érdekes, ha az ember nem a PC-n hallgatja a muzsikát, hanem mondjuk egy mp3-lejátszón, amin a 001-dat~1.mp3 és hasonló rejtélyes nevek nem igazán informatívak, különösen ha az mp3-lejátszón nagyon sok szám között kell megtalálni egy bizonyosat. Az Mp3tag-gel a rendetlenségnek vége.

Képzeljük el, vége a munkaidőnek, hazaérve a vacsora után szeretnénk valami színvonalas szórakozással elütni az estét, mondjuk moziznánk a házi DVD-tárból. Jobbik esetben csak annyi a problémánk, hogy hirtelen azt sem tudjuk mink van, nincs kedvünk a több polcnyi, vagy - még rosszabb: hengerekben tárolt - filmhegyet, legfeljebb annyit tudunk, hogy valami kellemes, szinkronizált romantikus darabot néznénk meg... de hogy mit, arról gőzünk nincs. Rosszabbik esetben lelkileg felkészülünk egy filmre, ám a polc előtt állva döbbenünk rá, hogy hát igen... azt pár hete kölcsönadtuk - és már talán azt sem tudjuk kinek. És akkor lőttek a kellemes filmnézésünknek, marad a híradó, a sorozatok, vagy Benkő Dániel viaskodása az amazonokkal.

Nem tudom, ki hogy van vele, de én nem élhetek muzsikaszó nélkül. No nem kell megijedni, nem kezdek el nótázni, az előző mondatot szó szerint értettem, akár munka közben, akár pihenés alatt fontos nekem, hogy legyen valami háttérzaj, ha lehet, háttérzene. Ennek egyik módja, ha valaki magánál hordja kedvenc zenéit, amihez ragaszkodik, és azt hallgatja mp3-ban. De ha valaki nem szeretne foglalkozni a zenék műsorba állításával, szeretne változatos zenéket hallgatni, akkor adódik a lehetőség: hallgasson rádiót. Szerencsére az interneten már ezernyi adó sugároz, több tucat műfajban a beszélgetésektől a legkülöncebb rétegzenékig. Az már csak egy plusz, ha hallunk egy jó zenét, és rögtön rá tudunk tenyerelni a nagy piros gombra, amely rögtön rögzíti is nekünk a kellemes muzsikát.

Ismét egy őskövületet szeretnék bemutatni, amit egy német úriember 2002-ben olyan jól megcsinált, hogy azóta se kellett hozzányúlni, de ingyenes változatban jobbat sem találtam azóta.

Akinek digitális fényképezőgépe van, már felfedezhette, hogy az elkészített képekben nem csak maga a kép, hanem - a gép komolyságától függően - több-kevesebb infó, úgynevezett EXIF és IPTC adat található a kép elkészültének körülményeiről is, technikai adatok a fényképezőgépről, a használt beállításokról. Pl. könnyedén lebuktathatunk valakit, aki azt állította, hogy mondjuk ő várt ránk a randin, le is fotózta az órát 4-kor, és te nem voltál sehol, aztán az elküldött képben levő infóról kiderül, hogy a kis csibész másnap 4-kor ment vissza alibit fotózni magának, s a fotóban található dátum elárulja a turpisságot. De az egyszeri fotósok is sokat tanulhatnak belőle, hiszen utólag bármikor visszaidézhető, milyen beállításokat alkalmaztak, és mitől lett olyan a kép, amilyen.

Ha azt mondom, CD- vagy DVD-írás, mindenki rávágja, hogy Nero. Én is sokáig használtam, már csak azért is, mert a CD/DVD-írókhoz legtöbbször ezt adták ingyen. Mára már nem az amúgy sem túl alacsony ára, hanem a brutálisan nagy mérete az elsőszámú indok, amiért egyre többen fordulnak el ettől a szebb napokat is megért alkalmazástól. Nem fogom felsorolni, mi minden van már a Nero mellé árukapcsolva - hosszú lenne a lista -, de már azon se csodálkoznék, ha passziánsz is lenne benne. Aki még nem tette volna meg, annak ideje kicsi, megbízható, és ha lehet, ingyenes alternatívát keresni a CD-k és a DVD-k írására.

Már volt szó zenék lejátszásáról, joggal merül fel a kérdés, hogy oké, de mivel nézzünk videókat. Ma egy filmnéző programnak már azon túl, hogy mindenféle filmhordozóval (ún. konténerrel) meg kell birkóznia, mint pl. az AVI, az MPG, az FLV, a 3GP, vagy a DVD-lemezek, ráadásnak itt van a sok kódolásfajta, mint égen a csillag: DivX, XviD, a H264, MPeG variánsok, sorolhatnám. A legtöbb gondot általában az okozza, hogy kedvenc filmjeink sokféle codec-kel lettek kódolva, és egy frissen telepített gépen a beépített Windows Media Player ezen codec-ek hiányában csak bután széttárja karjait, jobbik esetben az internetről próbálja ebbéli hiányosságait pótolni, miközben ki tudja milyen infókat szolgáltat ki a gépünkről. Vagy egy másik megoldás, hogy felelepítjük ezeket a codeceket, egyenként, vagy csomagban, feltéve, hogy tudjuk, mit és honnan szedjünk, pláne úgy, hogy közben még ne is költsünk rá. Ez utóbbira azért még később vissza fogok térni, és ajánlani fogok ingyenes csomagot, de most egy egyszerű és kézenfekvő megoldást ajánlanék.

A következő program a felhasználók csak egy szűk rétegét érinti, viszont ők ennél jobb eszközt nem találnak sehol. Ez az alkalmazás filmek feliratozásában segít, legyen az feliratok fordítása, idő-korrekciója, vagy akár csak más formátumúra konvertálása, pl. azért, mert a kedvenc filmlejátszónk nem hajlandó elfogadni azt, amit mellé letöltöttünk. Önjelölt fordítók, vagy rétegfilmek rajongói is elkészíthetik egy film mellé azt a feliratozást, amit sehol nem találtak a neten, csak hogy az idegen nyelven nem értő barátok is élvezhessék a filmet.

Idáig még nem foglalkoztam képek nézegetésével, holott manapság a digitális fotózás elterjedésével ez is egy gyakori teendője egy számítógépet használónak. Mióta a PC-n megismertem, hogy mit jelent a jpg kiterjesztés, azóta pár képnézegetőt "elkoptattam" már, a GWS-től az azóta már óriássá nőtt Paint Shop Pro-n át az ACDSee-ig, a legutoljára akkor kerestem új alternatívát, amikor a fényképezőgépem nyers (CRW - Canon raw) képeit egyik képnézegető sem volt hajlandó korrekten megmutatni, a komolyabb fotóretus programok viszont nehézkesek voltak, ha több tucat képet kellett végigfutni azonnal. Kerestem, találtam, ez lett az XnView.

Vitathatatlanul az internet történelmét is befolyásoló kis programról írok most, mely ugyan átélt már tulajdonosváltást, kinézetváltást és számos funkcióval is bővült, mégis a mai napig, ha zenehallgatásról van szó, akkor a legtöbb embernek a WinAmp jut eszébe. Ez volt az a könnyen kezelhető, pofás programocska, ami sok versenytársát padlóra küldte, ami az mp3 formátum mellett az internetes szórakoztatás egyik motorja volt, és amiben először találkoztunk a kezelőfelület egyszerű cseréjével, a "skin"-ekkel. A Winamp első verzióját 1997-ben tették közre, szerencsére a mai napig megmaradt ingyenesnek, ha eltekintünk 1-2 fizetős funkciótól, amit arra amúgy is alkalmasabb programokkal érdemesebb végeztetni.