Pár napja írtam egy egy személyes információ managerről, az Essential PIM-ről, amiben feladatainkat, kapcsolatainkat, dátumhoz, időponthoz kötött eseményeinket tudjuk tárolni. Van akinek ez a program is túl sok, ugyanakkor nincs megelégedve a már ismertetett A Note jegyzetkezelésével sem, sőt, jól jönne neki egy mini naptár is, annak most figyelmébe ajánlok egy remek kis programot.

Az egyik legnépszerűbb kereskedelmi programcsomagból, a Microsoft Office-ból már sokmindent kiváltottunk ingyenes alkalmazásokkal: a levelezést a Thunderbirddel, a szövegszerkesztőt, a táblázatkezelőt, az adatbáziskezelőt és a többi irodai programot az Open- illetve az OxygenOffice-szal. Már csak egy dolog maradt hátra, ami sokaknak egy titkárnőt pótolhat: kiváltjuk az Outlook személyes információkezelőjét, magyarán a határidőnaplót, a teendők listáját, a jegyzetkezelőt és a kapcsolatok nyilvántartását egy magyarul beszélő programmal.

Volt már szó az Adobe PDF formátumáról, mint ismert, és általánosan elfogadott, mindenféle nyomtatható dokumentumot hitelesen megjelenítő szabványról. Ha PDF, akkor mindenkinek az Adobe Readere, vagy régebbi nevén az Acrobat Reader jut eszébe. Ez a dokumentum-olvasó mára már azon túl hogy tudása jóval meghaladta azt, amivel egy átlagfelhasználó valaha is ki tudna használni, de ez telepített méretében, sebességében és sajnos internetes sebezhetőségében is meglátszik. Ideje, hogy valami olyanra váltsunk, amivel a dokumentumolvasás és -nyomtatás olyan gyorsan megy, mint régen.

Amikor megírtam a cikket az OpenOffice-ről, akkor úgy gondoltam, a legjobb ingyenes irodai programcsomagról írtam. Van benne minden, ami szem-szájnak ingere, magyarul tud, ráadásul a jelenleg létező egyik legjobb helyesírási alrendszerrel rendelkezik. Aztán rábukkantam erre a csomagra és kénytelen voltam felülbírálni a véleményem. Hogy mi lehet jobb az OpenOffice-nél? Természetesen egy másik OpenOffice, az OxygenOffice Pro változat. De mitől Professional, miben tud többet?

Talán mindenki járt már úgy, hogy rajzolt valamit a számítógépen, amit szeretett volna nagyban kinyomtatni, és a papíron vette csak észre, hogy a monitoron szép képe a nyomtatásban kockás lett, mintha mozaikból rakták volna ki. De ha valakinek egy céges embléma kellett, hiába találta meg kicsiben az interneten, vagy szkennelte be kicsiben, felnagyítva az is elmosódott és darabos lett. Most egy olyan programról lesz szó, amivel akár tízméteres plakátot is nyomtathatunk, a rajta szereplő kép közelről is szép lesz.

Már esett szó egy szinte elemi irodai alkalmazásról, és az azt kiváltó alternatíváról, a Microsoft Office-ról és az OpenOffice-ról. Ugyanakkor az összevetés mégsem teljesen helytálló, hiszen az ingyenes alternatíva nem tartalmaz levelezőprogramot, holott manapság már lassan nincs élet e-mail-ezés nélkül. Kerestem ingyenes levelezőket, és próbáltam elszakadni a legkézenfekvőbb választástól, hiszen attól még, hogy valami széleskörűen elterjedt, még nem biztos hogy jó is. Mégis kénytelen voltam visszatérni az evidens alternatívához, mert egyszerűen hiába a sok "versenyző", ez a legjobb.

Talán egyetlen dokumentumformátum sem futott be olyan fényes karriert, mint az Adobe által létrehozott PDF. A legnagyobb erénye, hogy szinte minden platformon és médiumon ugyanúgy néz ki a PDF-ben megjelenített dokumentum, legyen az szöveg, táblázat, pixeles vagy vektoros grafika vagy bármi más, amiről nyomtatást lehet készíteni. Ugyanakkor nem könnyű egy dokumentumból PDF-et készíteni, hiszen nem minden program ajánlja fel kimenetként ezt a formátumot, az Adobe PDF-gyártója, az Adobe Acrobat viszont egy elég drága megoldás. Szerencsére a számos megoldás született a probléma megoldására, ebből az egyik legjobb, ingyenes, és magyar nyelven tudó verziót mutatom be.

Amikor kissrác voltam, még Lópici Gáspár volt az utca hírmondója. A híreket a plakátokról, az újságokból és a rádióból tudtuk meg. Aztán jött a tévé, majd az internet. A világhálón a kezdetekben turkálni kellett a friss infókért, ha valaminek a híre hamar elterjedt, akkor is inkább szájról-szájra vagy e-mailben futott szét a világban. Majd jöttek a hírportálok, ahol már szépen, újságszerűen rendbe szedve jelentek meg a hírek. Igaz, időről időre rájuk kellett nézni, jött-e valami újdonság, s ha sokáig nem ellenőriztük, akkor volt, hogy valamiről lemaradtunk. Ráadásul egyre több és egyre többféle híroldal jelent meg, a személyes naplókról, blogokról és az ott frissen írottakról nem is szólva. Információdömping van, s ember legyen a talpán, aki ebben el akar igazodni. Ebben lesz segítségünkre a FeedReader.

Az előző cikkem a Pidgin nevű üzenetküldőről szólt, melynek erőssége a sok üzenetküldő összefogása egy alkalmazásba. Telepítés közben kiderült, két, számomra fontos üzenetküldési módszer nincs az alapprogramba. A Pidgin remek bővíthetőségének köszönhetően ez kb. 5 percig okozott fejfájást, ennyibe telt hozzá a megfelelő modulokat megtalálni, a tippek és trükkök rovat első cikkeként ezeket mutatom be.

Az e-mailek felett eljárt az idő, manapság sokkal jobban szeretünk élő kapcsolatban lenni azzal, aki az internet túloldalán ül. Több tucat azonnali üzenetküldő áll a rendelkezésünkre a kommunikációra, sőt, a már ismertetett Skype az élő audio-video kapcsolattartás úttörője, és máig is élen járó résztvevője. A másik népszerű üzenetküldő a Microsoft Messengerból lett Windows Live Messenger (amit sokan hibásan MSN-nek hívnak, hiszen az MSN a Microsoft Network-öt, tehát a MS internetes szolgáltatásait fedi, Hotmailestül, Windows Live-ostul, Messengerestül). De sokan használnak ICQ-t, Google Talkot, Yahoo Messengert, AIM-et is, sőt, van aki FaceBookon tartja a kapcsolatot az ismerőseivel, és van, aki marad az ősöreg, ám a mai napig jól működő IRC-csatornáknál. Aki már most beleszédült a sok alternatívába, annak nyújtok egy egységes megoldást.

Mai első ajánlatom ismét egy régi és kicsi program, egy Vista-használónak talán túlzottan puritán megjelenéssel, mégis jól használható funkciókkal. Ki ne felejtett volna el valamit akár otthon akár a munkahelyen, hiába volt egy mondatnál rövidebb a megjegyzendő infó, mondjuk hogy hívjuk vissza Lacit? No ilyenkor jöttek a post-itnek nevezett kezdetben sárga, majd mindenféle rikító színben kapható ragadós hátú cetlik, amikre ezt a párszavas infót feljegyezhettük, majd szinte bárhová felragaszthattuk, ahol szem előtt van. Bármennyire is hasznos dologról van szó, a Windowsból mind a mai napig kihagyták, holott a számítógépes munka közben is bármikor szükségünk lehet rá, hogy innen-onnan kimásolt-feljegyzett dolgokat emlékeztető cetli formájában a "monitor belső oldalára" ragasszunk.

Bevallom, belém bújt a kisördög és valami rosszra fogom csábítani az olvasókat. Az vesse rám az első követ, aki munkahelyén soha nem foglalkozott mással is, mint ami a munkája lenne, pláne ha számítógépen dolgozott. Aki már régebb óta ül a monitor előtt, talán akkor még Hercules/CGA/EGA előtt, és játszott néha DOS-os játékokkal (Larry... khm), és jött a főnök, akkor bajban volt, feltéve, hogy nem volt tisztában a "Boss key" fogalmával. Ez főnökgombot jelent szabad fordításban, azaz ha láttuk, hogy a sarkon most fordul be a revizorunk, rácsaptunk mondjuk az Esc gombra, és kedves felettesünk már csak azt látta, milyen elmélyülten ülünk a táblázataink előtt, hiszen a játékprogram a monitorra dobott egy lázas munkát imitáló képernyőképet. No jó, a következő program nem csak erre jó, sőt... de tény, hogy egyes lógós munkakerülő, playboy.com-ot nézegető olvasóim imáikba fogják foglalni a nevem. Egy több Windows-asztalt kezelő alkalmazásról lesz szó.

A mai programmal azoknak kedveskedek, akik sokat foglalkoznak betűkkel. Lehet, hogy éppen egy grafikához szeretnék megtalálni a megfelelő fontot, de lehet, hogy csak egy egyszerű szöveges beszámolóhoz keresnek egy szép betűtípust. Sajnos a Windows beépített betűkezelése felett már jócskán eljárt az idő, akár a fel nem telepített, arhívumban levő betűk nézegetését, akár a készlet managelését tekintem. Ráadásul a régi TTF fontok mellé mára már támogatást nyert az OTF és a Type 1 formátum is, tehát a rendelkezésünkre álló készletek nőttek. De ha nem akarunk a keresgéléssel bíbelődni, hanem szeretnénk a készletből egy mintalapot nyomtatni, amit mondjuk egy megrendelőnek mutathatunk meg, hogy ki tudja választani a neki tetszőt, akkor sem kényeztet el bennünket a Windows: a mintalapot nekünk kell fáradságos munkával összeállítanunk. Gond szokott lenni az is, hogy hiába keresünk egy betűtípust, és még a nevére is emlékszünk, a TTF fájl neve köszönőviszonyban sincs a telepített font nevével. Ezekre a problémákra nyújt megoldást a Cfont Pro.

Biztos mindenkivel előfordult már, hogy szüksége volt egy jelszóra, vagy valamilyen bizalmas infóra, amit egy cetlire írt rá, vagy már nem is emlékszik rá, mi is volt. Ez roppant kellemetlen tud lenni, főleg ha az az infó egy ügyfélszolgálaton keresztül, vagy netes jelszó-emlékeztető által sem elérhető. Meg aztán az is kínos, amikor szerződések, papírhegyek közt kell a betűtengerből kihalászni azt a hatbetűs jelszót, ami egy kék fejléces papíron volt valahol középen balra. Ez nem egy praktikus módszer így 2009 tájékán, érdemesebb ezt is a számítógépre bízni, méghozzá úgy, hogy tudjuk, hogy az adataink erős titkosítással kerülnek lakat alá. Ha ezeket az adatokat rendszerezni is tudjuk, még jobb.

Mai bemutatóm tárgya is történelmet írt. Egy csevegőprogramról van szó, mely kitört a csevegőprogramok közül, és lehetőséget adott, hogy jól használható telefonként használhassuk a PC mikrofonját és hangszóróját. Az igazi szenzáció az az volt, hogy a készítők elsőként tették tömegesen lehetővé, hogy az internetről lehessen földi, kábeles vagy mobil számokat hívni, illetve a neten földi hívásokat fogadni. Persze ez utóbbi már fizetős szolgáltatás volt, mégis megfizethető árban volt és a mai napig van is, nem véletlen hogy sok cég telefonos alközpont helyett a Skype-ot használja hívásainak lebonyolításaira.