Örök történet... Lefotóztunk valamit, ami a fényképezőgépen jól nézett ki, aztán hazavittük, monitoron megnéztük, kinyomtattuk, és kiderült, hogy Gizike szinte alig látható a képen, és hiába nagyítjuk a képet, vagy rettentő kockás, vagy elmosódott lesz. Persze csodára senki sem képes utólag, s az a részlet, ami az eredeti képen nincs rajta, a nagyításon sem lesz ott (hacsak oda nem rajzoljuk...), de azért ingyenes módszerekkel is egész szép és élvezhető nagyításokat tudunk előállítani, méghozzá könnyedén.

A DVD-lejátszók elterjedésével már mindenki számára elérhetővé vált a házi mozizás. A mozifilmeken kívül már a családi emlékeket, vagy bármilyen mozgóképet is meg lehet őrizni és bármikor, bárki által megtekinthetővé lehet tenni, ha film-DVD-t csinálunk belőle. Sajnos erre a célra általában csak drága fizetős programokat, és kezdők által nagyon nehezen kezelhető DVD szerkesztőket és konvertálóeszközöket lehet találni. Sokáig kerestem, míg a következő programra bukkantam, ami végre teljesíti a könnyű kezelhetőség feltételét is, magyarul is tud, és még ingyenes is.

Talán mindenki járt már úgy, hogy rajzolt valamit a számítógépen, amit szeretett volna nagyban kinyomtatni, és a papíron vette csak észre, hogy a monitoron szép képe a nyomtatásban kockás lett, mintha mozaikból rakták volna ki. De ha valakinek egy céges embléma kellett, hiába találta meg kicsiben az interneten, vagy szkennelte be kicsiben, felnagyítva az is elmosódott és darabos lett. Most egy olyan programról lesz szó, amivel akár tízméteres plakátot is nyomtathatunk, a rajta szereplő kép közelről is szép lesz.

18 éve, egy májusi napon, a CERN (Európai Részecskekutató Intézet) egyik gépén született meg az első weboldal, mely a WWW, az oldalakból, s rajtuk szövegekből, képekből, és megannyi más megjeleníthető dologból álló dokumentumok hálózatának első, úttörő darabja lett. Azóta kb. 8-9 milliárd oldalra teszik ennek a világméretű dokumentumtárnak a méretét, ha ezt megszorozzuk az általuk hordozott szövegek, képek, videók, zenék mennyiségével, akkor talán belátható, hogy jelenleg még a sugárzott és a nyomtatott médiát is túlszárnyalja információ-mennyiségben a WWW, a világméretű hálózat. A kezdetekben nem hogy eszközök, de még szabványok sem nagyon voltak arra, hogy hogy készítsünk weboldalt, de azóta már egy egész szakmacsoport alakult a téma köré. De mára már nem kell gurunak lenni, hogy valakinek saját honlapja legyen, az eszközök itt vannak, kéznél.

Az internet sosem látott forgalomnövekedésen ment keresztül, amióta mindenki számára elérhetőek lettek a különféle hang- és videotömörítési eljárások. A mindenféle legális és illegális zene- és filmletöltés után a legnagyobb információcsere a video-megosztó portálokon történik, hiszen az ember szeret egyszerre fürödni a látvány- és hangélményében. A Youtube-on és társain szinte minden megtalálható, ami valaha létezett... feltéve, hogy nem sérti mások jogait és nem törölték. A dolognak egy szépséghibája van: alapvetően nem hordozható, nem letölthető, csak internet-kapcsolat meglétében lehet használni, tehát ha nincs net, vagy tegnap volt, de mára már törölték, akkor lőttel a szórakozásnak. Szerencsére ez nem teljesen igaz, mint látni fogjuk.

Aki torrentezett már, vagy használt olyan programot, aminek közvetlen net-elérésre volt szüksége, és az internet-kapcsolatán más gépekkel is osztozik, annak talán ismerős a port-forwarding fogalma. De van, aki csak annyit érzékel, hogy hiába szeretné mondjuk az uTorrentet használni, vagy nem, vagy nagyon lassan működik a dolog. A probléma abból ered, hogy amikor két számítógép az interneten keresztül közvetlen kapcsolatot szeretne létesíteni, akkor az a gép, amelyik az internet-kapcsolatán megosztozik, azt nehéz az internetről azonosítani. Az, hogy bizonyos netről érkező üzenetekre a helyi hálózatba kötött gépek közül melyik válaszoljon, azt a hálózat megosztását végző routeren lehet beállítani, méghozzá üzenet-tipusonként, portonként. Ezt hívják port-forwarding-nek. Akinek már eddig is sok az érthetetlen szakzsargon, vagy egyszerűen nem akar a routerének beállításával vesződni, annak a következő program mindezt egyszerűen elvégzi.

Hol vannak már azok az idők, amikor fényképészt kellett egy rangosabb családi eseményhez hívni? Ma már szinte bárkinek a rendelkezésére áll minden eszköz, hogy minden kedves pillanatot megörökítsen, és megossza családjával, barátaival vagy akár az egész világgal. A digitális fényképezőgépek már elérhető áron kaphatóak, az egyszerűbbektől a profibbakig, de már mobiltelefont se kapni nagyon beépített optika nélkül. Az internet pedig összeköti az embereket akkor is, ha hatalmas fizikai távolságban vagyunk szeretteinktől. A képeket legkézenfekvőbb módon az interneten oszthatjuk meg velük, honlapot regisztrálni már laza 5 perces teendő. De nem mindenki ért a weboldalak létrehozásához, de még a profik sem feltétlenül kézzel állnak neki sok tíz, száz vagy akár ezer képből álló galériák készítésének. Ha ízléses, ám nem hivalkodó, kezelhető képtárat akarunk készíteni, rövid idő alatt, akkor bízzuk a feladatot a JAlbumra!

Előfordult már, hogy egy fájlt nem tudott törölni vagy átnevezni, mert a Windows szerint egy másik program használja? Vagy nem tudta a gépről lekapcsolni szabályosan a pendrive-ot, hasonló okokból? Az Unlocker segít kideríteni, hol a probléma, de megoldást is ad az orvoslására.

Lassan vége a munkaidőnek, sőt, a szerencsésebbek már otthonról nézik a blogomat. Hazaérve sokan szívesen a kanapéra, fotelbe dőlnek, jobbkézbe a TV-távirányító és már kezdődhet is a napi robot után az ujjtorna. Ha nincs konkrét elképzelésünk, hogy mit is nézzünk, akkor nincs más hátra, mint kapcsolgatni, végignézni, melyik adón mi van. Természetesen egyiken sincs semmi, tehát lehet újra végignézni mindent, aztán megint. Jobb lenne, ha tudnánk, a kedvenc csatornáinkon hol lesz valami jó film, akár több is, ami lehet hogy ütközik egymással. Persze műsorújságot nincs kedvünk átnézni, a teletextre várni kell, meg aztán minden csatornán meg kell keresni a műsort, a neten is több helyről kell összevadászni, mi lesz a tévében. Macera macera hátán, amikor legszívesebben csak bambulnánk. A dolgunkat megkönnyítendő készült a a most ismertetésre kerülő zzEPG.

Az e-mailek felett eljárt az idő, manapság sokkal jobban szeretünk élő kapcsolatban lenni azzal, aki az internet túloldalán ül. Több tucat azonnali üzenetküldő áll a rendelkezésünkre a kommunikációra, sőt, a már ismertetett Skype az élő audio-video kapcsolattartás úttörője, és máig is élen járó résztvevője. A másik népszerű üzenetküldő a Microsoft Messengerból lett Windows Live Messenger (amit sokan hibásan MSN-nek hívnak, hiszen az MSN a Microsoft Network-öt, tehát a MS internetes szolgáltatásait fedi, Hotmailestül, Windows Live-ostul, Messengerestül). De sokan használnak ICQ-t, Google Talkot, Yahoo Messengert, AIM-et is, sőt, van aki FaceBookon tartja a kapcsolatot az ismerőseivel, és van, aki marad az ősöreg, ám a mai napig jól működő IRC-csatornáknál. Aki már most beleszédült a sok alternatívába, annak nyújtok egy egységes megoldást.

- Törölni szeretné az XY fájlt?
- Igen.(Katt.)
- Biztos hogy törölni akarja az XY fájlt, annak ellenére, hogy értékes információk veszhetnek el?
- Igen, persze. (Katt.)
- Teljesen biztos benne?
- Igen... NEEEEEEEEEEEEEEEEEEM!

És akkor már késő. Járt már így? Vagy esetleg a digitális fényképezőgépéről vesztek el képek? Nem? Akkor majd fog! :) És akkor nem gonoszkodtam, ugyanis előbb-utóbb mindenkivel előfordul a véletlen, vagy műszaki hibából adódó adatvesztés. De nem kell aggódni, még van esély visszahozni egy részét, ha nem az egészét annak, ami elveszett, csupán a megfelelő eszköz kell hozzá.

Ha MP3-ról van szó, akkor mindenkinek a Winamp ugrik be. Őszintén szólva, nekem nem. Sok zeném van, talán nem véletlen, hogy a zenéimről az az őskáosz ugrik be, ami volt az mp3-ak között, amíg el nem kezdtem szépen rendbe szedni őket. Mivel szeretek úgy zenét hallgatni, hogy a hangulatomhoz válogatom meg a muzsikát, nem utolsó szempont, hogy most már a rendbe tett zenetáramban már mindent pár kattintással megtalálok, sőt, a megfelelő cimkézés miatt a lejátszóra nézve is tudom, épp mit hallgatok. Ez különösen akkor érdekes, ha az ember nem a PC-n hallgatja a muzsikát, hanem mondjuk egy mp3-lejátszón, amin a 001-dat~1.mp3 és hasonló rejtélyes nevek nem igazán informatívak, különösen ha az mp3-lejátszón nagyon sok szám között kell megtalálni egy bizonyosat. Az Mp3tag-gel a rendetlenségnek vége.

Sokszor esett már szó a cikkek közt a számítógépünk karbantartásáról, a felesleges szemét eltüntetéséről, a fájlok elérésének gyorsításáról, vagy a telepített programok hathatós eltávolításáról. Ezekre általában 1-1 részfeladatra szakosodott program szokott eléggé hatékony lenni, de ha ezekből több van, mint amennyit egy valaki átlát, akkor már nagyobb teher a használatuk, mint amekkora haszon. Persze vannak olyan alkalmazások is, amibe mindezen funkciók, és még megannyi más hasonló is, amire eddig még nem ajánlottam alternatívát, bele van építve, sőt, ezek a programcsomagok fel szoktak ajánlani egy egykattintásos teljes rendszerkarbantartást is, ami mentes a hosszas beállítgatásoktól, ugyanakkor kellően mindenre kiterjed ahhoz, hogy valóban legyen értelme a használatuknak. Természetesen ezek általában fizetős programok, de most egy ingyenes, magyarul tudó csomagot ajánlok helyettük.

Ismét egy olyan jelenségről lesz szó, ami bosszantóan lelassítja az amúgy gyors számítógépünket. Egy HDD-n található fájl tartalma ideális esetben egy fizikai blokkban van tárolva, ilyenkor a gép elektronikája nagyon gyorsan be tud olvasni sok adatot. Viszont sokszor előfordul, hogy a gépen már alig van szabad hely, s ez is szétszórva fizikailag a HDD lemezeinek különböző területeire. Ha ilyen állapotban mentünk egy fájlt, akkor ezekre a szétszórt helyekre kerül a fájl, méghozzá a szabad területeken szanaszét elszórva. Egy ilyen fájl megnyitása sokkal több időt vesz igénybe, hiszen ilyenkor a fizikailag egymástól messze eső darabokat "össze kell szednie" a gépnek. Ezt hívják a fájlok töredezettségének, fragmentációjának. Egy kevéssé karbantartott PC-n sokszor sok időt kell várni, a HDD piros lámpáját figyelve és a folyamatos olvasás kerregő hangját hallgatva, hogy végre történjen valami. De ennek nem kell mindig így lennie, egy kis karbantartással a várakozásnak véget vethetünk.

Képzeljük el, vége a munkaidőnek, hazaérve a vacsora után szeretnénk valami színvonalas szórakozással elütni az estét, mondjuk moziznánk a házi DVD-tárból. Jobbik esetben csak annyi a problémánk, hogy hirtelen azt sem tudjuk mink van, nincs kedvünk a több polcnyi, vagy - még rosszabb: hengerekben tárolt - filmhegyet, legfeljebb annyit tudunk, hogy valami kellemes, szinkronizált romantikus darabot néznénk meg... de hogy mit, arról gőzünk nincs. Rosszabbik esetben lelkileg felkészülünk egy filmre, ám a polc előtt állva döbbenünk rá, hogy hát igen... azt pár hete kölcsönadtuk - és már talán azt sem tudjuk kinek. És akkor lőttek a kellemes filmnézésünknek, marad a híradó, a sorozatok, vagy Benkő Dániel viaskodása az amazonokkal.