Halotti beszéd két remek programért. Ez is lehetne a címe a következő leírásomnak, melyben két audio alkalmazást mutatok be. Hogy miért halotti beszéd? Sajnos nemrég úgy döntött a programok fejlesztője, aki – ahogy a név is erre utal – egyben az AIMP zenelejátszó programozója is, hogy a további fejlesztést abbahagyja. Nagyon sajnálom a dolgot, hiszen két tényleg remek kis programról van szó, ami első látásra elnyerte a tetszésem. Az egyik a BonkEnc konkurrenciája, egy hang/zenekonvertáló program, a másik pedig a Windows beépített hangrögzítőjét váltja le, méghozzá olyan extra tudással, ami 2010-ben egy ilyen programból hiányzik.

Már bemutattam a kedvenc böngészőmet, mely főleg sebességével kápráztatott el: a Google Chrome egy okos változatát, a ChromePlus-t. Most szeretném bemutatni azt a böngészőt, ami valahogy az örök második a szememben, hiszen fejlesztőinek mindig sikerül majdnem tökéleteset alkotniuk, és mindig az utolsó kanyarban jött a Firefox vagy a Chrome, ami megelőzte az apróságokon elbukó Operát. Ennek ellenére nagyon sokan választják az internetezésre ezt a dinamikusan fejlődő, remek funkciókkal ellátott böngészőt, egyáltalán nem véletlenül.

A fotózás, a videózás a drága hobbiból mára már egy mindenki számára elérhető, hétköznapi dologgá vált. Tonnaszám gyárthatjuk a képeket a filmeket szeretteinkről, ünnepeinkről, munkánkról, kikapcsolódásunkról, az általunk érdekesnek tartott dolgokról, sőt, az egész világ számára elérhetővé tehetjük. De egy bizonyos mennyiség felett már nehéz megtalálni azt, amit keresünk, kivéve ha ügyesen szervezzük a dolgainkat - vagy ha képmanagert használunk.

Ha szövegszerkesztésről van szó, az emberek és a feladatok két csoportra oszthatók. Ha a szöveg nyomtatásra kerül, tehát a külsejének kialakítására több időt fogunk szánni, mint a tartalom szerkesztésére, akkor az Office-jellegű szövegszerkesztőket fogjuk használni, mint pl. az OpenOffice Writer-ét.

Viszont ha a a külalak másodrangú, viszont szeretnénk sok praktikus, tartalmat helyettünk megíró, vagy legalábbis az írást segítő funkciót használni, akkor van szükségünk az úgynevezett texteditokra. Aki eddig nem, vagy keveset hallott róluk, azoknak valószínűleg nincs is nagy szükségük rá. Viszont sok programozó, webszerkesztő és hasonló "kockafejű" legjobb barátja egy teljesen a keze alá dolgozó, okos és gyors texteditor.

Gabest, egy magyar programozó úgy gondolta, hogy a Windows beépített médialejátszója, a Media Player fejlesztése rossz irányt vett: hiába a sok extra funkció, ha a program alapvető tudása nem fejlődött, pusztán a gépet feleslegesen terhelő csicsa lett több. Ezért hát a régi Windows Media Player külsejét megőrizve annak alapjaira új lejátszót írt, akkor még Guliverkli néven. A program megőrizte elődje kis méretét, használhatóságát és sebességét, miközben egy rakás befoglalóformátumot (kép-, zenei és videóformátumot egyaránt) kezel, sokkal többet, mint az eredeti, s ezzel az egyik létező leggyorsabb és legkisebb "mindentudó" lejátszó.

Sajnos szomorú aktualitása van a programnak. Apám gépében – amit én tartottam karban – megadta magát az egyik merevlemez, és ennek adatvesztés is lett a következménye: a levelezésének egy része elveszett. Hogy másnál ne történjen hasonló baleset, ezért úgy gondoltam, írok egy kicsit a témáról. Először a hardveres részről, azaz hogy hogyan ismerhetjük fel, ha öregszik és fárad a gépünk háttértárolója.

Rég írtam a hardverrel foglalkozó programról, mivel ehhez kevésbé értek, és sajnos a legújabb hardverhíreket és trendeket követem. Ennek ellenére persze igyekszem karban tartani és ellenőrizni a körülöttem levő PC-k fizikai állapotát. Erre való a most ismertetett CrystalDiskInfo is.

Írtam már PDF-olvasóról korábban, de gipszfej nevű olvasóm felhívta a figyelmem, hogy nézzek körül a kicsit több funkcióval ellátott alkalmazások között. Bár ezek sebességben nem tudják felvenni a versenyt a már ismertetett Sumatra-val, ugyanakkor tudásban jelentősen többet tudnak nyújtani. Ebben a kategóriában indul gipszfej kedvence, a Foxit Reader és a Perfect PDF 6 Reader is, mégis a PDF XChange Viewer-re esett a választásom, mert tudása és magyar nyelvű felülete mellett van 1-2 kellemes figyelmesség benne, ami kezelhetőbbé teszi a többinél.

Egy korábbi cikkemben volt már szó arról, hogy a internet-kapcsolatunk sokszor nem a szolgáltató, a rossz hardver vagy a böngészőnk hibájából lassú, hanem azért, mert az internetes címek "lefordításáért" és a forgalom irányításáért felelős DNS-beállításunk nem épp a legmegfelelőbb. A NameBench analizálja a hálózati kapcsolatunkat, s ajánl egy jobb megoldást. Igen ám, de a program nem éppen a legegyszerűbb, ráadásul a kezelőfelülete angol, tehát sokan eleve nem szívesen használják, nehogy baj legyen belőle. Nekik találtam egy egyszerűbb, de legalább olyan hatékony programot.

Sokszor egy bonyolultabb rendszer akkorára nő, hogy kezd átláthatatlanná válni. Ilyenkor veszi elő mindenki a papírt-ceruzát, hogy felfirkálja legalább nagyjából az összefüggéseket, de ez nem mindig célravezető. Részint mert nem lesz túl szép a szabadkezi rajz, részben pedig mert kihagyunk valamit, vagy rájövünk, hogy ezt oda kellett volna rajzolni, nem ide, és egyébként is, a feliratok sem férnek ki oda, ahová írni kéne őket. Ilyenkor érdemes elővenni egy diagramszerkesztőt, legyen szó számítógépes hálózatokról, vállalati felépítésről, közművekről, áramkörökről, vagy akár izometrikus térképvázlatról.

Gipszfej emlékeztetett rá, hogy amikor a képnézegetőket teszteltem, kihagyhattam az egyik, ha nem a legjobb képnézegetőt, ami az XnView-hoz hasonóan ingyenes, tud magyarul és tökéletes darab. Persze nem hagytam ki akkor sem, csupán valahogy nekem az XnView jobban feküdt. Ugyanakkor elismerem, hogy nem mehetek el szótlanul az IrfanView mellett, hiszen annyira jó, hogy írnom kell róla. Mostanában rég volt szó képnézegetőkről, tehát itt az idő, hogy foglalkozzam ezzel a remek kis programmal.

Kicsit elkeserít, hogy a már ismertetett e-mail-ellenőrző kisalkalmazás, a PopTray fejlesztése leálltnak tűnik, pedig a Google Wave és a közösségi weboldalak mentén ismét fellendülni látszik az üzenetküldés, mint kommunikációs forma. Ezért kerestem egy olyan alkalmazást, ami a mai napig fejlesztés alatt áll, folyamatosan modulokkal bővül, tehát vannak tartalékai, amellett, hogy eleve egy rátermett program a feladatra. A választásom erre a kis "leselkedőre" esett, mivel képességei túlmutatnak a PopTray lehetőségein. Lássuk, miben jobb a program az elődjénél!

Még biztosan sokan lesznek, akik jobban fogják szeretni a bőrbe kötött könyv illatát, tapintását, és a papírra nyomtatott betűk olvasását. Ugyanakkor már nagyon sok könyv elektronikus formátumban is elérhető, de sok tananyagot is inkább így publikának a diákoknak, költségeket csökkentendő. Nem utolsó szempont az sem, hogy így egy könyv kiadására nem kell fák tucatjait kivágni. Igen ám, de míg a könyvespolcon szép átlátható rendben tarthatjuk könyveinket, mi legyen az e-bookokkal, melyek a legkülönbözőbb formátumban a gépünkön szanaszét szórva lelhetők fel?

Vetélytársra akadt a klasszikus zenelejátszó, a Winamp. Gipszfej nevű olvasónk hívta fel a figyelmem erre az igen kellemes kis programra mely méltán tör a neves előd babérjaira. Rég írtam zenelejátszóról, tehát elérkezett az ideje, hogy aki szeretne valami újat kipróbálni, esetleg a régit leváltani, annak bemutassak egy alternatívát.

Első blikkre egy Winamp-utánzat, de ez alapvetően nem baj, hiszen ami jól bevált, azon nem érdemes változtatni, ugyanakkor egy jó receptet nem könnyű utánozni sem. Az AIMP viszont nem marad le a nagy előd mögött, aki a Winamp kezelését megszokta, nagy újdonságok nem fogják érni: a panelek, a gombok mind hasonló logikát követnek, a különböző kezelőszerveken jobb kattintással érjük el a hozzájuk tartozó beállításokat, nyitó-záró gombok gondoskodnak a lejátszási lista, az equalizer megjelenítéséről, balra fent egy picike gombon pedig a főmenü található, melynek elrendezése is hagyományosnak mondható.

Sokan vannak, akiknek a Windows asztal elsődleges tere a legfontosabb infók tárolásának. Az asztali ikonokról indítják a gyakran használt programjaikat, ide teszik azokat a dokumentumokat, amiken épp dolgoznak. Most egy naptár/naplóprogramot ajánlok, mely az asztalunknak egy szép és jól használható eleme lehet. Ha valaki nem szereti a különablakos megoldásokat, mint az pl. Essential PIM vagy a WinWorkBar, annak a Rainlendar ideális lehet.

A program három kis dobozt hoz létre: naptár, eseménylista és teendőlista, melyekről a bevezetőben azt mondtam, hogy az asztalon foglalnak helyet. Ez nem teljesen igaz, mert bár kétségtelenül az egyik legpraktikusabb helye az asztal, be lehet állítani azt is, hogy az ablakok felett, mindig látható legyen. Első használatkor azt hittem, hogy beleköthetek, hogy kellemetlen, hogy minimalizálni, vagy legalábbis kisméretűre kell venni az ablakokat, hogy ez a naptár használható legyen, ezzel a beállítással mindig szem előtt lehet.

Este van, vagy hétvége, pihenni szeretnénk, bekészítjük a havertól frissen kapott filmet a számítógépbe, kényelmesen elhelyezkedünk a monitor előtt, barátnő, pattogatott kukorica kéznél, lejátszás gomb... de nincs kép. Vagy hang. Vagy egyik sem. Aki nem hallgatott rám, és nem telepítette az egyik K-Lite csomagot, annak ilyenkor keserves félórájába kerül, hogy a filmet működésre bírja, ha egyáltalán nekiáll küzdeni, és nem mindig hoz eredményt a küzdelem. Aki nem hisz a kodek-csomagokban, vagy nem akar tíz percet szánni a K-Lite telepítésére, újraindításra, annak íme a gyors segítség.